A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

MARJANUCZ László: Szeged társadalma az 1869. évi népszámlálás tükrében

sóként a kisegítő családtagokat, ugyanakkor összeírtak 18 758 14 éven felüli személyt „bizonyos foglalkozás nélküT-iként. 15 Ez, a háztartásban foglalkoztatott családi munkaerő, döntően mezőgazdasági tevékenységet folytatott. Velük együtt a regisztrált őstermelői réteg keresőkön belüli arányát, akár a duplájára is te­hetnénk. De enélkül is a keresők több mint felét adták. Földbirtokosként nevezte meg magát 3633 fő, akik saját birtokuk termelte jö­vedelemből éltek, és senkinek nem tartoztak semmilyen szolgálattal. Fő megél­hetési forrásukat tekintve az őstermelők birtokosi rétegéhez soroljuk a 495 föld­bérlőt, akik mezőgazdasági munkaadónak számítottak. 4226-an gazdasági éves szolgaként, 5902-en pedig gazdasági napszámosként dolgoztak valamelyik földbir­tokos birtokán. Ha ehhez hozzáadjuk még a gazdatisztek számát (33), megkapjuk az 1870-ben magát őstermelőként regisztráltató népes társadalmi osztály teljes keresői létszámát (14 293). Táblázatunk azonban külön rubrikában tünteti föl a „napszámos, cseléd" fog­lalkozásúakat. Ez is jelzi, hogy a korabeli statisztika a mezőgazdaságból élőket munkaviszonyuk tartalmától függetlenül egy kalap alá vette, s a nem agrár jellegű alkalmi munka vállalóitól élesen megkülönböztette. A mezőgazdaság alkalmi munkásai (napszámosok), illetve a hosszabb időre (általában egy évre) elsze­gődött gazdasági cselédek foglalkoztatási szempontból külön megítélés alá estek. Előbbieket akár gazdasági munkásnak is tekinthetjük, mert naponként szer­ződtek, de ilyenek voltak, más, egy évnél rövidebb időre elszegődöttek is (sum­mások, aratók). A gazdasági cselédek a legalább egy évre szerződött béresek, ko­csisok, bojtárok stb. voltak. A város 1861-ben rendelte el a gazdákra és cselédekre egyaránt kötelező cselédkönyvrendszert. Azaz enélkül senkit munkába állítani nem lehetett, illetve senki munkába nem léphetett. Az önálló keresői csoportként fölvett „napszámos, cseléd" kategória a min­denféle egyéb alkalmi munkákból élők tömegét, illetve a házi cselédek rétegét ta­karta. 1861-ben pl. 80 napszámost fogadtak a város kövezetének sártól való meg­tisztítására fejenként és naponként 50 krajcárért. Szeged közmunkára vett föl napszámosokat az erre jelentkezők közül, mint ahogy más ipari segédmunkást is napszámosnak tekintett a társadalom. De mindkét osztály (mezőgazdasági, ipari) közös vonása volt, hogy készpénzbérért szerződtek munkaalkalom szerint. A „cseléd" megnevezés a háztartás körébe tartozó munkák elvégzését vállaló egyé­nekre vonatkozott. Ez ugyanúgy egy évre szóló elszegődést jelentett, mint a mező­gazdaságban, csak háztartási alkalmazottként jogviszonyai eltértek a gazdasági cselédétől. A polgárosodás sajátos vonása, hogy a foglalkozás és ideológia szempontjából de facto városi rétegek (értelmiségiek, tisztviselők) aránya a keresőkön belül viszonylag csekély, 1,2 %. Ennek okát a lassúbb urbanizációban, a társadalom je­lentős részének agrármunkára utaltságában látjuk. Valamelyest javít az ará­nyokon, ha az őstermelés, ipar és kereskedelem értelmiségét (253 fő) is ideszá­mítjuk, de akkor azok kereső népességének aránya csökken. Idetartoztak a 15 KULINYI i. m. 587. 16 Tan. ir. 4321/61 17 CSML Szeged Város Tanácsának iratai 855/1861

Next

/
Oldalképek
Tartalom