A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

MARJANUCZ László: Szeged társadalma az 1869. évi népszámlálás tükrében

vállalali magántisztviselők, a gazdatisztek. Az értelmiség alacsony számbeli jelenléte annál is inkább elgondolkodtató, mert Szeged egyik jellegzetessége, kulturális központi szerepe. Az iskolai élet fejlett volt, s a kapitalista fejlődéssel, a népegészségüggyel összefüggő értelmiségi hivatások a városban is gyökeret vertek. Az 1860-as évekből vett néhány példa is ezt támasztja alá. A kiskunfélegyházi Buthay Viermándy Pálné Szegedre helyezte át magániskolái intézetét a nagyobb kulturális piac reményében. Kérését a tanács engedélyezte, mert a szabad verseny elvéből kiindulva a szellemi haladás előmozdítását látta az iskola működésében. Négy föltételt azért szabott: 1) a helyi iskolaigazgató felügyelje őket, 2) csak a nyilvános iskolákba megrendelt tankönyvekből taníthattak, 3) kizárólag képesített és vizsgázott tanítók oktathattak, 4) a hittanóra kötelező. A magániskolák súlyát mutatja, hogy Schmidt József okleveles testgyakorló is magántanodát nyitott, melyet követett egy magán vívó-intézet megalapítása 1863-ban.

19 Vagyis a népiskolai törvény előtt (1868) részben vállalkozásszerűen oldották meg a művelődési igények kielégítését, így a testápolásra irányulókat is. Az elemi iskolai tanítók elégedetlenek voltak helyzetükkel, ezért már 1861-ben kérték, hogy fizetésüket úgy kapják meg, mint a városi tisztviselők: „részletekben", azaz havonta.

20 Egy 1863-ból való kimutatás szerint a városi tanítók éves fizetése: 1200 Ft, amelyhez írószer- és világító-általányt adtak még. A fizetést havonta és előre kapták. Ez a tanítói réteg az alábbi iskolatípusokban helyezkedett el: helyi képezde, reál tanoda, elemi iskolák.

21 1870-ben már 113 állami és magániskolái tanítót számoltak össze. 14 fő saját foglalkozásának az írói munkát jelölte meg, vagyis újságírók, irodalmárok voltak. Szeged legrégebbi lapja a Szegedi Híradó. Szabados Jánosnak 1863-ban engedélyezte a Helytartótanács határozata a Szegedi Híradó, „nem-politikai jellegű lap", főszerkesztését. Ez nem volt azonos a felelős szerkesztéssel, od mert a sajtó törvény értelmében a felelős szerkesztőnek Szegeden kellett laknia. A könyvkultúra is jelentős múltra tekinthet vissza Szegeden. Ennek volt jelentős eseménye, hogy Petrovich István főispán 1863. január 21-én engedélyezte Bába Imrének, helybéli könyvárusnak egy nyomda fölállítását. Az 1870-i, nem túl nagy számú „írói" csoport irodalommal kapcsolatos foglalkozását ezekhez a területekhez köthetjük. A „tulajdonképpeni értelmiség" fogalma alá az egykori honoratiorok utódait, az akadémiai végzettségűek szabad munkavállalói csoportját soroljuk. Idetartoztak az ügyvédek, orvosok, mérnökök, tudósok. A szegedi ügyvédek már az 1860-as években külön szakmai testületbe tömörültek, s az ügyvédi kar részére no egy hatóságilag kijelölt termet és annak bebútorozását kérték. A professzionalizálódás hivatásbeli elkülönüléssel járt, a szakma kialakította saját belső „társadalmi rendjét". 1870-ben már 53 ügyvéd dolgozott Szegeden, míg az orvosok lét18 Tan. ir. 4785/1861 19 Tan. ir. 3365/1863 20 Tan. ir. 4589/1861 21 Tan. ir. 104/ 1863 22 Tan. ir. 283/1863 23 CSML Tan. ir. 2672 /1861