A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

UJSZÁSZI Róbert: I. Ulászló Ismeretlen verdejegyű denára. Adalékok a CNH 147-es típusú dénár megítéléséhez

csatabárd, feje körül dicsfény. Átmérője 14-15 mm, súlya 0,40 g, anyaga a típusnak megfelelő réz, minden bizonnyal gyenge ezüstötvözet, helyenként a felszínen ezüstözés nyomai láthatóak. Hasonló verdejegyű darab már korábban is ismert volt. A verdejegy két betűje közül az első utal a verdére. Jelen esetben ez fordított P betű, amelyet általában véve Pécsre szokás feloldani, bár a pécsi pénzverde működésére a korszakból semmiféle írásos bizonyíték sincs.

4 A P verdejegyet a szlovák szakirodalom rendre Pozsonyként oldotta fel.

5 Pozsony azonban Erzsébet királyné 1442 decemberében bekövetkezett haláláig folyamatosan V. Lászlónak hódolt és nem Ulászlónak. Ez a tény automatikusan felveti CNH 147 veretési időpontjának kérdését, amely kiterjedtsége miatt jelen dolgozatnak nem képezheti tárgyát. Ugyanakkor ahogyan arra már korábban utaltam igencsak valószínűtlen, hogy Erzsébet halála után készülhettek volna Pozsonyban Ulászló nevére pénzek.

6 Annyi azonban bizonyos, hogy a CNH 147 másik, fordított P betűs verdejegyével a most bemutatott darabot jól összekapcsolja az első betű tükörkép szerű állása.

7 A CNH 147 és CNH 148-as típusok csak meglehetősen nehezen különíthetőek el egymástól. Önálló típusként csak Réthy szerepeltette először a Corpusban Q ezeket a pénzeket. Schoenwisner ugyan közölte ezt a fajt katalógusában, Rupp pedig egy még a későbbiekben elemzésre kerülő alfajt mutatott be,

9 Weszerle azonban egyáltalán nem vette fel Ulászló pénzei közé a Szent Lászlót ábrázoló dénárt.

10 Huszár Lajos, Pohl Artúr, valamint Unger Emil katalógusaiban is egyetlen típusba összevonva szerepel a kérdéses faj. Réthy a CNH megalkotásakor elsősorban a külalakbeli eltérésekre helyezte a hangsúlyt, ezzel magyarázható, hogy sokkal nagyobb mennyiségű veretet vett fel munkájába, mint amennyi egyébként indokolt lenne. Ugyanakkor az is mindenképpen megjegyzendő, hogy a körirat változatait egyáltalán nem tekintette fontosnak és mérvadónak az egyes típusok megállapításakor. A Szent Lászlót ábrázoló dénár két típusra bontásakor is csak méretbeli kritériumokat vett figyelembe, amelyek megítélése már önmagában véve is meglehetősen kétes lehet.

11 4 CSIKY Emil: A magyar pénzek verdehelyei történelmünkben. Szeged, 1987. 5 TRENCAN, Ludovit: Pénzverés Pozsonyban. Az Érem 1989/1, 11-15. 6 UJSZÁSZI Róbert: Egy elfeledett verdejegyű Albert dénár. Az Érem 2007/2, 3-10. 7 Lásd ÉH 477 e), bár a többi katalógus ugyan ezt a jegyet szabályos P — S formában közli. 8 [SCHOENWISNER, Stephanus]: Tabulae numismaticae pro catalogo numorum hungariae ac Transilvaniae institua Nationalis Széchényiani. S. 1.; S. n. Wladislai No. 8. 9 RUPP Jakab: Magyarország ekkorig ismeretes pénzei. Buda 1846. R. 458. 10 Weszerle József hátrahagyott érmészeti táblái. Pest, 1873. Talán V. László hasonló típusával téveszthette össze. (W. B. tab. IX. No. 5.) IIA modern, 20. századi katalógusok állásfoglalása tehát egybehangzó az egy típusba sorolás és a típus egységes megítélését illetően. Jogosan merülhet fel tehát a kérdés, hogy miért szükséges akkor egy mára tulajdonképpen túlhaladottnak tekinthető hipotézis vizsgálata. A probléma azonban messze nem üyen egyszerű. Egyrészről a szakirodalomban és a gyűjtői közfelfogásban ugyanis még találkozni a méret szerinti elkülönítéssel, ami jól jelzi, hogy Réthy besorolását még sokan mindig mérvadónak tekintik. Másrészről önmagában a típus (eltekintve most a méret szerinti változatok problematikájától) Ulászló pénzei között való elhelyezése, veretesének oka és rendeltetése meglehetősen kétesnek mondható. így tehát a méret kérdésének tüzetesebb vizsgálata újra hangsúlyt kaphat, hiszen a korszak forrásanyagának szűkössége miatt a tárgyi anyag ku-