A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

FARKAS Kornél: Ingó műemlékvédelem a magyar szakirodalomban.

zottsága 1921 novemberében a nagyhatalmak által szakértő bizottság kiküldését javasolta. A szerző megállapítása szerint, a románok és a szerbek által elkövetett pusztítások eltörpülnek a csehek tevékenysége mellett. Leginkább az 1848-49-es szabadságharccal kapcsolatos szobrokat pusztították, de nem kímélték az egyházi jellegű és irodalmi nagyságokat ábrázoló szobrokat sem. A Felvidéki, romániai, jugoszláviai, és Burgenlandi területek pusztításait részletesen, több oldalon keresztül mutatja be. Külön említi az ingó műemlékek széthordását is. Hangsúlyozza, hogy Magyarország, mint a nyugati kultúra védőbástyája is elvesztette szerepét, és az a szerves egység, amely a kultúrában és a művelődésben megvolt, szétomlott. A környező államok tudatos történethamisításairól sem hallgat. Olay végül a következő sorokkal zárja művét: „Az előadottak után nincs sok mondanivalónk. A bosszúállás ilyen eredményeket hoz létre Középeurópában (sic!), amelyek láttára végre már cselekedniök kell azoknak, akikben igazságérzet van, ha nem akarják az elégedetlenséget, kultúrátlanságot véglegesíteni egy olyan területen, amely ezer éven át az általános európai művelődésnek hű megtartója és terjesztője volt, és ha nem akarják, hogy az európai művelődés sugarai leáldozzanak egy más és ismeretlen jövő bizonytalansága érdekében."

1 Ugyanerről a témáról 1931-ben jelent meg még a Tetemrehívás a magyar emlékek romjain című erőteljesebb hangnemű, rövidebb írása Olaynak.

192 A trianoni békeszerződés 177. §-a Magyarországnak jogot adott arra, hogy Ausztriával megállapodást kössön az „Osztrák-Magyar Monarchia kormányának vagy a Koronának" gyűjteményeihez tartozott művészeti, régészeti, tudományos vagy történeti jelentőségű tárgyakról és okiratokról, mely saját szellemi tulajdona, és mint a származási hely országa, azokat a viszonosság alapján visszakapja. 1933-ban ennek folyamatát ismerteti röviden Petrovics Elek A bécsi magyar örökség címmel a Magyar Művészetben.

193 Ez a rendelkezés ugyanazt a jogot biztosította nekünk, melyet a Saint Germain-i (osztrák) békeszerződés az Ausztria területéből részesedett ún. utódállamoknak a bécsi közös és udvari gyűjteményekre és levéltárakra nézve. Megtudjuk, hogy a magyar fél saját szellemi tulajdonra, illetve, mint a dinasztia másik állama, az udvari vagyonból való részesedésre hivatkozott a tárgyalásokon. A létrejött 1932-es velencei egyezmény részben felsorolja az átengedett tárgyakat (a szerző más értékek mellett, hiányolja a Bocskaykoronát és egy ígért kifogástalan gótikus páncélt), részben pedig elvi rendelkezéseket tartalmaz. Az elvi rész jobbára erkölcsi értékű és nem szól a kint maradt tárgyak valóságos birtoklásáról. Nevezetesen a Magyarország szellemi tulajdonához tartozó, de Bécsben maradt tárgyakat a két állam közös kultúrjavainak nyilvánítja, és ennek az elvnek gyakorlati biztosítására kimondja, hogy ezeket harmadik személy részére nem lehet ehdegeníteni. A magyar kormánynak joga van a gyűjteményekhez felhatalmazott szerveket kiküldeni, és egy állandó hivatali 191 I. m. 385. 192 OLAY Ferenc: Tetemrehívás a magyar emlékek romjain. Budapesti Hírlap nyomdája, Bp., 1931. (Különlenyomat a Kincses Kalendárium 1931. évi XXXV. kötetéből.) 193 PETROVICS Elek: A bécsi magyar örökség. - Magyar Művészet. 1933. IX. évf. 1. ez., 257-258. , ugyanerről ír Dr. J. J. (JAJCZAY János): A hazakerült bécsi gyűjtemény. - Élet. 1934. január 21. XXV. évf. 3. sz., 42.