A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

FARKAS Kornél: Ingó műemlékvédelem a magyar szakirodalomban.

nem lehet, mint Magyarországon." Végezetül a szerző statisztikai adatokat és példákat felvonultatva hosszabban ír az elveszett könyvtárak helyzetéről is.

187 Olaytól ugyanekkor hosszabb írás jelent meg a Budapesti Szemlében, A magyar emlékművek és a magyar művészet sorsa az elszakított területeken 19181928 címmel.

188 Az első világháború után tizenkét évvel így ír: „...azt kell az elfogulatlan bírálónak megállapítania, hogy bármennyire is az igazság diadalrajutását (sic!) hirdették a győztes nagyhatalmak, bármennyire az igazságszolgáltatás indoka alapján hozták meg a párizs-környéki «békeszerzodéseket» és kényszeríttették rá a legyőzöttekre: a szabadság és igazság magasztos elvei nem jutottak diadalra s még ma is dúl a háború — bár más eszközökkel."

189 Tapasztalatai szerint, az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamaiban a magyar művelődés; az egyházak, a közoktatási intézmények, az alapítványok, a gyűjtemények, a képzőművészet, és a színművészet háttérbe szorul, és súlyos veszélynek van kitéve. Tanulmányában a győztes nagyhatalmak által pártfogásba vett államoknak a magyar műemlékekkel kapcsolatban tanúsított viselkedését mutatja be. Az elszakított területeken a szobrok nagy részét lerombolták, ezek számát 120 körülire teszi, vagy lomtárakban helyezték el. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy „A pusztításokra mentséget nem hozhatnak fel ellenségeink, mert egy részről, ha a kifogásolt és eltávolításra ítélt emlékműveket az utódállamok kiadták volna, azokat Magyarország szívesen átvette volna, másrészt pedig a rombolások nagy része olyan időben történt, amikor a háborús indulatoknak már legalább annyira le kellett volna csillapodni, hogy ily kiáltóan durva és léleknélküli indulatok ki ne törhessenek. A békeszerződés nem ad jogot arra, hogy a nagy műértékkel bíró szobrokat és egyéb emlékműveket elszállítsuk az idegen uralom alá került városokból, történelmi nevezetességű helyekről."

190 Megtudjuk, hogy a magyarok a vandal tettek ellen eredménytelenül tiltakoztak a nagykövetek tanácsánál és a Nemzetek Szövetségénél. A magyar nemzetgyűlés 1921. február 5-én tartott 144. ülésén egy képviselő interpellációt terjesztett elő a rombolások ellen és a megszállott területeken levő sírhelyek, emlékszobrok és egyéb műemlékek nemzetközi oltalom alá való helyezése ügyében. A pozsonyi Mária Terézia szobor elpusztítása után az illetékes művészeti intézmények, tudományos társulatok és közületek több javaslatot vetettek fel a biztosítás céljából. A Magyar Tudományos Akadémia 1500/1921. számmal átiratot intézett a világ tudományos akadémiáihoz, hogy nemzetközi jogi védelemben részesíttessenek a magyar műemlékek. A Műemlékek Országos Bi186 I. m. 219-220. 187 I. m. 221-226. 188 OLAY Ferenc: A magyar emlékművek és a magyar művészet sorsa az elszakított területeken 1918-1928. - Budapesti Szemle. 1930. 216. kötet, 348-385. Ugyanez francia nyelven: François d'OLAY: La campagne de destruction contre les monuments hongrois 1918-1930. Imprimerie de la Société Anonyme Athenaeum, Budapest, 1931. Lásd még: Dr. BALÁZS Károly: Elpusztított emlékműveink. Az utódállamokban elpusztított vagy megrongált emlékműveink és szobraink képeslapokon. Képeslevelezőlap-gyűjtők Kiskönyvtára 4. füzet, NOTESz+K Kft., Bp., 1996. 189 I. m. 348. 190 I. m. 351.