A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)
FARKAS Kornél: Ingó műemlékvédelem a magyar szakirodalomban.
A Horthy-korszak másik meghatározó teljesítménye volt az 1929. évi XI. tc. a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdésének rendezéseiről. A rá való negatív reflektálásként jelent meg A Műgyűjtőben A múzeumi törvény című cikk. 163 Csányi Károly: A magyar műkincsek elkallódása című cikke pár hónappal később jelent meg ugyanott. 164 A szerző külföldi tanulmányútjain szerzett tapasztalatai alapján szomorúan állapítja meg, hogy egyre több magyar műkincs kerül külföldre és a külföldi múzeumok gyűjteményeibe. Természetes folyamatnak tartja, hogy a külföldi múzeumok jól megválogatott gyűjteményeik részére, gyakran nagy áldozatok árán is, de a legelső minőségű és a legjobb művészi értékű anyagokat szerzik meg. Példaként a brüsszeli iparművészeti és a londoni Albertés Viktória múzeumokat hozza fel. Kijelenti, hogy ez fájdalmas veszteség a magyar nemzetnek. Az embereket cseretárgyakkal és pénzzel megvesztegetik, amely a műtárgyaknak elkallódásához vezet. Emellett fő okként a külső háborúkat, vagy belső villongásokat említi meg. A Hajdani magyar gazdaságok, műkincsek című cikkében Csányi számos példát felhoz a műkincsek kivándorlására. 165 A mohácsi vész után az udvar Pozsonyba, majd Bécsbe történő átköltözésével (bécsi közös pénzügyi levéltár királyi kincsek lajstroma), emellett mind az egyházi (korabeli leltárak), mind a magánosok (írott végrendeletek és hagyatéki leltárak) tulajdonában volt nagy mennyiségű kincs került ki az országból. Később II. József császár intézkedése folyamán pedig a szerzetesrendek értékei mentek Bécsbe és más külföldi helyekre. A szerző a történelmi példákat intésként adja, hogy jobban védjük meglévő emlékeinket. Az első vüágháborút követő trianoni békeszerződés káros hatással volt a magyar műemlékvédelemre. 166 Lukács György: Trianoni vandalizmus című erős hangvételű írását 16 ' a következő sorokkal kezdi: „Abban a nagy tragédiában, mely Trianonnal ránk szakadt, a legfájdalmasabb az, hogy a mi magasabb kultúránk területét a Balkánnak osztogatták szét. Ezzel tulajdonkép Kelet barbarizmusának rendelték alá a művelt Nyugat civilizációját, melyhez mi Szent István ideje óta mindig szívósan ragaszkodtunk és melynek keretében állandóan sort tartottunk a legműveltebb nyugati államok és nemzetek fejlődésével. Ez aztán már nemcsak a magyarságnak, hanem az egész emberiségnek vesztesége, amelyet 163 N. P.: A múzeumi törvény. - A Műgyűjtő. 1928. április II. évf. 4. sz. 116-117. 164 CSÁNYI Károly: A magyar műkincsek elkallódása. - A Műgyűjtő. 1928. június-július II. évf. 6-7. sz., 170-172. 165 CSÁNYI Károly: Hajdani magyar gazdaságok, műkincsek. = A Műgyűjtő. 1928. december II. évf. 12. sz., 344-345. 166 LECHNER Jenő: Az elszakításra ítélt Magyarország. Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája, Bp., 1920., EÖTTEVÉNYI Olivér: A trianoni szerződés kulturális következményei. In: Gróf Apponyi Albert - Berzeviczy Albert - Eöttevényi Ohvér - Fodor Ferenc - Földes Béla - Horváth Jenő - Lukács György - Nagy Emil - báró Wlassics Gyula: Igazságot Magyarországnak. A trianoni békeszerződés következményeinek ismertetése és bírálata. Magyar Külügyi Társaság, Bp., 1928. Hasonmás kiadás: Fejős Károly, Babits Kiadó, Szekszárd, 2003. 239-257. old. Ezen időszak műemlékvédelméről bővebben lásd: GRANASZTÓINÉ GYŐRFFY Katalin: A Műemlékek Országos Bizottságának tevékenysége a trianoni békekötés után (1920-1934). In: A magyar műemlékvédelem korszakai, 145-169. 167 LUKÁCS György: Trianoni vandalizmus. = Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1928. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, Bp., 1-6.
