A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

FARKAS Kornél: Ingó műemlékvédelem a magyar szakirodalomban.

sohasem lehet jóvátenni, mert a mi magas kultúránk sok-sok alkotása helyrehoz hatatlanul áldozatul esett az utódállamok — amily alantas, ugyanoly mohó — rombolási ösztönének. Örök szégyene marad a 20. század történetének ez a vandalizmus, az a vad hajsza, amellyel az utódállamok, és pedig nemcsak a Balkán államai, hanem a műveltségével kérkedő Csehország is nekiesett a magyar képzőművészet azon szép alkotásainak, melyeket a felcseperedett új uralmak Magyarorszagnak erőszakkal elszakított vidékein találtak." A magyar művészi alkotások tudatos lerombolásáról és eltávolításáról ír, ehhez számos példát sorol fel. A pusztításokat részletesen Olay Ferenc ismerteti több művében. A szerző Csonkamagyarország ellenséges megszállása és kulturális káraink című írását 1929ben adták ki. Ebben a megszállt, de később kiürített területeken a megszálló csapatok által a magyar kultúrintézményeknek okozott károkról ír. Megtudjuk, hogy azokat hónapokon, éveken át lefoglalták, rendeltetésüktől elvonták, némelyeket tönkretettek és kifosztottak. A cseh megszállás folytán Zemplén vármegyében érte jelentős kár a tanintézeteket. A Sárospataki Állami Tanítóképző Intézetet és a Sátoraljaújhelyi Rokkant Iskolát teljesen kifosztották. Az iskolákat istállókká alakították át, berendezéseiket eltüzelték, vagy elhordták, a taneszközöket elszállították. A románok a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem, a Debreceni Fémipari Szakiskola, és a Békéscsabai Állami Földműves-iskola felszereléseit vitték magukkal. A köztulajdonon kívül a magántulajdonban is okoztak kulturális károkat. Tiszaburán és Taksonyban a Szapáryak kastélyait pusztították, a festményeken az alakokat kivágták, a szobrokat megcsonkították, az antik bútorokat széthasogatták, a bútorokról a kárpitot lefejtették. Ötvösmunkák, régi porcelánok, ékszerek, okmányok, könyvek tűntek el. Fegyverneken Bíró Mátyás, Kenderesen Horthy Miklós, Szajolon Lippich Elek kastélyait rongálták meg. Gyomán a templomi perselyeket feltörték, egy kápolna faoszlopait elégették, a harangköteleket levagdosták. A hosszan tartó szerb megszállás alatt a legtöbb kárt a városok — Pécs, Szeged, Baja — szenvedték el. A Pécsi Joglíceum 13000 darabból álló egész könyvtárát és térképgyűjteményét, még a katalógusokat is, valamint berendezéseit szállították el. A pécsi állami iskolák bútorait, gyűjteményeit szintén elvitték. Baján a Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézet teljes bútorzatát, a felszerelés nagyobb részét, hangszereket, a tanári könyvtárból az értékesebb munkákat hurcolták el. Újszegeden a vakok intézetét és a szerb internátust fosztották ki. A műemléki siklósi várban is okoztak kárt. A franciák tiszteletben tartották a nemzetközi egyezményeket és kulturális károkat nem okoztak. A szerző erről így ír: „Ezek a károk [a franciáké — F. K.] azonban kizárólag csak olyan természetűek voltak, amelyek egy megszállásnál el nem kerülhetők, s összehasonlítva a többi megszálló kis országok viselkedésével, csak a «Kelet és Nyugat mélységes szakadékkal elválasztott világfelfogását» kell megállapítanunk." Ugyanabban az évben jelent meg Olaynak A magyar kultúra kálváriája (19181928) című írása Magyarország területi veszteségei következtében a magyar 168 I. m. 1. 169 OLAY Ferenc: Csonkamagyarország ellenséges megszállása és kulturális káraink. Franklin-Társulat nyomdája, Bp., 1929. (Különlenyomat a Budapesti Szemle 1929. május havi számából.) 170 I. m. 11.