A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

FARKAS Kornél: Ingó műemlékvédelem a magyar szakirodalomban.

és esztétikusan legyenek feldolgozva" modern múzeumi kereteken belül. Az Eltávolítják az ezredévi emlékmű királyszobrait című cikkből megtudjuk, hogy a „művészi szempontból értéktelen Habsburg királyszobrok" eltávolítása „nem egyéni forradalmi akció, még kevésbé rablás" volt, hanem azt a közoktatásügyi népbiztos jóváhagyásával, a múzeumi és művészeti ügyek politikai megbízottja megfelelő 1 CO szakerőkkel végeztette el. 1919 októberében Az Újság A magángyűjtemények sorsa a tanácsköztársaságban című cikkében az elkommunizált műkincsekről írt. A március 22-én kezdődő rekvirálásban művészettörténészek és múzeumi tisztviselők is részt vettek. A begyűjtések nem mindenhol mentek simán (a gyűjtők egy része azonban bízva a szakemberekben, maga kérte, hogy műtárgyait helyezzék biztonságba), és a begyűjtött értékek nem képviseltek azonos színvonalat. A művészeti direktórium át akarta szervezni a múzeumi rendszert. Terve szerint, az anyag a Szépművészeti Múzeumban (festmény, szobor, rajz, metszet), az Iparművészeti Múzeumban (művészeti ipar tárgyai) és a Nemzeti Múzeumban (művelődéstörténeti anyag) foglalt helyet. A szerző a műkincsrekvirálás méretéről adatokat és néhány gyűjtő nevét is közli. Az elrekvirált tárgyak egy része kiállításon bemutatásra, majd annak zárultával a Szépművészeti Múzeumba, onnan pedig az eredeti tulajdonosokhoz visszakerült. Dr. Lechner Jenő: A műemlékvédelem Magyarországon és jövő feladatai című kiadványa 1921-ben jelent meg.

154 írása első részében rövid történeti áttekintést (tatárok pusztításai; középkori politikai zűrzavar Zsigmond, majd Mátyás király korában; mohácsi vész; Ferdinánd és Szapolyai harcai [Bécsbe áramlási; Rudolf király idején vagyonelkobzások a Zrínyi, Thököly, Rákóczi családoktól [Prágába áramlás]; II. József idején az egyházi javak elárverezése; Rákóczi-szabadságharc és Buda 1686-os felszabadításának következményei) ad a magyar műemlékek pusztulásáról és elveszítéséről. Ugyanitt említi a határontúl maradt műemlékek jelentőségét is!

155 Második részében a magyarországi műemlékvédelem történetét (talált kincsre vonatkozó rendelkezések; Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1846.;

156 Kossuth rendelete 1848.; bécsi központi bizottmány 1850.; magyarországi ideiglenes bizottság 1872. és Műemlékek Országos Bizottsága 1881.) ismerteti röviden. ír még a műemlékek nem megfelelő restaurálásáról és rekonstruálásáról, emellett számos műemlékvédelmi kiadványt és szervezetet sorol fel.

15 ' Az utolsó részből jelentősége miatt hosszabban idézek: „Ma a kultúrmunka minden vonalán a vezérlő gondolat csak egyetlen egy lehet: Magyarország integritásnak visszaállítása. 152 N. n.: Eltávolítják az ezredévi emlékmű királyszobrait. - Vörös Újság. 1919. április 6. II. évf. 49. sz., 6. 153 N. n.: A magángyűjtemények sorsa a tanácsköztársaságban. - Az Újság. 1919. október 8. XVII. évf. 122. sz., 3. 154 Dr. LECHNER Jenő: A műemlékvédelem Magyarországon és jövő feladatai Németh József Technikai Könyvkiadóvállata, Bp., 1921. Ismertetése: N. n.: LECHNER Jenő: A műemlékvédelem Magyarországon és jövő feladatai. - Magyar Iparművészet. 1922. XXV. évf., 22. 155 I. m. 3-8. 156 Lásd: Cs. PLANK IBOLYA - CSENGEL Péter: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága és a magyar műemlékvédelem kezdetei. In: A magyar műemlékvédelem korszakai, 21-45. 157 LECHNER: I. m. 9-32.