A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

FARKAS Kornél: Ingó műemlékvédelem a magyar szakirodalomban.

már elismerték hazánkban is, de a Magyar Nemzeti Múzeum kincsei más államokhoz viszonyítva csekélyek. A szerző tapasztalatai alapján, hazánkban is lehet még megfelelő műkincsekre bukkanni — itt elsősorban ingóságokra gondol — és az 1869-es törvényjavaslat is emellett szól. A műtárgyak nagy része azonban magántulajdonban van, és ezért kevesen férnek hozzá. így ír: „Sajnos, hogy ennyi jeles régiség s műkincs elzárt magányra van kárhoztatva, hová igen ritkán vetődik valamely műértő utas, vagy művész, kik ott szellemi hasznot meríthetnének."

2 Jedlicska megoldásként a következőket javasolja: „...az elszórt műkincseket, s régiségeket, a külföld példájára valamely látogatottabb városban központosítani, s szakok szerint osztályozni kehene. Ez azonban lehetetlen, mert jogosan senkitől sem kívánhatjuk, hogy az őseitől becses örökség — s családi ereklyekép reáhagyott — régiségeket s műdarabokat a hazánknak áldozza. Mindazonáltal meg kell jegyeznünk, hogy a műkincsek birtokosaitól egy részben joggal követelhet áldozatot a haza, mely abban állana, hogy azok műdarabjaikat a fővárosban a műkedvelők s szakértők további kiképzése végett hosszabb időre közszemlére tegyék, s ekképp egy állandó kiállítási múzeumnak alapját vessék meg."

21 Tervére akkoriban még közöny volt a válasz. A Műemlékek Ideiglenes Bizottmánya 1872. április 11-én alakult meg neves közreműködőkkel: Szalay Ágoston, Henszlmann Imre, Schuleck Frigyes, Zsigmondy Gusztáv, Arányi Lajos, Hegedűs Candid Lajos, Ipolyi Arnold, Pulszky Ferenc, Rómer Flóris és Steindl Imre. Ügyét a minisztériumban Hegedűs Candid Lajos miniszteri tanácsos vitte, az osztályához tartozott minden művészetre, régészetre, múzeumra és mügyűjteményre vonatkozó dolog.

22 Előkészítették az állandó bizottmány munkájához szükséges feltételeket. Henszlmann célkitűzésüket a következőképpen fogalmazta meg: „Feladata tehát megtudni mennyi és miféle nemzeti emlék létezik még Magyarországon; ezeket feljegyzi, lajstromozza és osztályozza, de feladata oda törekedni is, hogy ezen emlékek történelmileg vagy művészileg érdekes része fentartassék stylszerüleg tataroztassuk, kiegészítessék, ha lehet felépítessék s mindez történjék úgy, hogy a mellett a magány jog, ha netalán valamely emlék ez alá esnék, csorbát ne szenvedjen. Legnehezebb feladata tehát ez lesz, oly törvényt javallni, mely e kettős czélnak egyaránt megfeleljen."

23 Ekkor még műemlékvédelem alatt elsősorban az ingatlanok megóvását értették, ingóságokkal csak, mint azok járulékaival foglalkoztak, illetve az ásatási leletekkel. A hivatal működéséről az Archaeológiai Értesítő, a Magyar Tudományos Akadémia Archaeológiai Bizottságának Közlönye tudósított rendszeresen.

24 A Műemlékek 20 I. m. 245. 21 I. m. 245-246. 22 A magyarországi műemlékek ideiglenes bizottsága. = Archaeológiai Értesítő. 1872. VI. kötet, 226-232. Bővebben lásd: Dr. BORSOS Béla: A „Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságának" működése és a gyűjtemények kialakulásának kezdete. In: Magyar műemlékvédelem 1967-1968. Akadémiai Kiadó, Bp., 1970. 43-63., HORLER Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922). In: A magyar műemlékvédelem korszakai. 79-144. 23 A magyarországi műemlékek ideiglenes bizottsága. = Archaeológiai Értesítő. 1873. VII. kötet, 1-2. 24 A műemlékek bizottsága. - Archaeológiai Értesítő. 1873. VII. kötet, 24-25., Kivonat a magyarországi műemlékek ideiglenes bizottságának 1872 ki munkálkodásáról szóló évi jelentéséből. =