A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

FARKAS Kornél: Ingó műemlékvédelem a magyar szakirodalomban.

Esedezés a Magyar Régiségek iránt címmel.

2 Ebből jelentősége miatt hosszabban idézek: „A 'Nemzet' szorgalmát, Tudomány, és vitézségbéli Erdemét, következésképpen méltóságát, és Ditsőségét a' fen tartatott Emlékek tagadhatatlanul bizo nyitják, de egyszersmind hírlelik, és magasztalják. Nálunk ugyan a' Tatár düh ősség, két száz esztendők ólta foljvást dúló Török pusztítás sokat elemésztett, sőtt mind ez ideig a' régiségeknek ismeretében lévő tudatlanság, vagy tsekély és nem az illendő betsben lévő tartása untalan ront, és visza hivhatatlan enyészetbe dönt. De találkoznak mind azon által még is Hazánkban jeles maradványok, mellyek ha egyben gyűjtve, ékes rajzatokban, vagy tsak kellemes le írásokban is elő adatnának mind gyönyörűséggel, mind pedig méltó büszkeséggel töltenék az igaz Magyar érzéseit. Kívántuk azért ugy a' Magyar Hazában, mint Erdélyben, sőt egyébb Magyar Koronához hajdan kaptsólt Tartományokban, mostan tartózkodó, és hazafiúi buzgósággal égő Olvasóinkat meg kérni, hogy minden karbéli régi maradványoknak úgy mint Vároknak, Tornyoknak, Templomoknak, Oszlopoknak, Sírboltoknak, 's minden nemű kőből értzből s. t. i. készített emlékeknek és kő írásoknak ha igazságos le rajzolását nem, leg alább környül állásos elő adását vélünk közleni ne terheltessenek, sőtt nem tsak illyenek, de mindennemű egyébb apróbb régiségeknek, szerszámoknak, avult Aszszonyi, és Férjfi ruházatoknak, a' hajdani kor külömbféle ékesitéseinek, Ereklyéknek, Kereszteknek, Keiheknek, Kupáknak, Poharaknak, fegyvereknek, Gyűrűknek, Petsét nyomóknak, Petséteknek, és mindennemű MAGYAR RÉGISÉGEKNEK, akár ezek Hazánkban, akár a' Külföldön legyenek, valamint is itthon találkozó Görög, Római vagy a' bárbarus Nemzetektől hagyatott maradványoknak közléséért esedezünk." Pulszky Ferenc: A mügy új te menyek hasznairól című írása 1838-ban jelent meg az Athenaeumban.

4 Ebben a mű- és régiséggyűjtemények hasznainak védelmében így ír: „A' múlt az, a' mi a' jelenben összeköti az ivadékot, a' közös emlékezetek, a' közös história."

5 Ezt tartja a legerősebb köteléknek, mely összeköti a magyarokat. Pár sorral lentebb így folytatja: „A' múltnak képviselői az emlékek, ezek testesítik a' köteléket, melly bennünket összefűz: szent őrzésök a' nemzetiség' első kötelessége. Ezekhez kapcsolódnak eszméink őseinkről, ezekből látjuk, hogy tekintek ők a' világot, ezekben mutatkozik a' mult századok' ízlése. Ki legkisebbet is közülök elront vagy elveszni hágy, a' múltnak dicső palotájából egy követ tört ki, 's tulajdon állásának alapját megrongálta, mert ha magasan állunk, csak a' múlt az, mi bennünket felemelt, mit lábunkkal taposni nem kellene."

6 A szerző meglátása szerint, a régieknél az összekötő kapocs a közös vallás (kereszténység) volt, később annak szerepét felváltották a közös emlékek. A nemzeti mű- és régiséggyűjtemények mellett más emlékek megőrzését is egyaránt fontosnak tartja. Pulszky tapasztalata, hogy a görög és római kor műtárgyai fejlesztik a szépérzéket és ébresztik a gondolkozást. Emellett hangsúlyozza a műgyűjtemények mo2 J. (JANKOVICH Miklós): Esedezés a Magyar Régiségek iránt. = Tudományos Gyűjtemény. 1818. XII. kötet 121-123. 3 I. m. 121-122. 4 PULSZKY Ferenc: A műgyűjtemények hasznairól. = Athenaeum. 1838. augusztus 9. 2. fétév 12. sz., 186-189. 5 I. m. 186. 6 I. m. 187.