A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

LENGYEL András: Egy Tömörkény-kötet kiadástörténetéhez. Vízenjárók és kétkezi munkások (1902)

gedről szól, szegedi emberek sorsáról, életmódjáról s olyan eredeti, ósies típusról, amely egyik kultúrhistóriai nevezetessége a tiszaparti nagyvárosnak. A hajósok, molnárok, halászok briliáns emlékalbuma lesz a kötet, amelyet virágzó külföldi irodalmak is méltán megirigyelhetnek tőlünk, mert hiszen a hollandon s az oroszon kívül ily irányú klasszikus szépirodalmi munkája egy nemzetnek »9 sincsen. A könyv alapelképzelése tehát, ha jól olvassuk a fentieket, Tömörkény fejében már megvolt. Sőt nagyjából-egészéből már össze is rakta a kötetbevaló „rajzait és novelláit". A majdani könyv árát és megjelenésének időpontját ez a közlemény is ugyanúgy határozta meg, ahogy azt már a legelső híradás is tette.

10 A beígért előfizetési fölhívás azonban e napokban még valamiért nem született meg. Az okot csak találgathatjuk. Alighanem a kötet összerakása vethetett föl olyan kérdéseket, amelyeknek megválaszolásához az írónak még idő kellett. Erre enged legalábbis következtetni az a tény, hogy a kötetről szóló újabb híradás csak január végén bukkant föl a Szegedi Naplóban.

11 Január 27-én (tehát ismét egy, a szokásosnál olvasottabb, vasárnapi számban) a Tömörkény István új könyve című újabb közlemény mindenesetre már érdemi előrelépésről tudósít. Mindenekelőtt kiderül, megszületett a könyv végleges címe: Vízenjárók és kétkezi munkások — ezt immár a közlemény alcíme is, első mondata is beharangozza. A címmódosulás a tervezett kötet tartalmi (tematikai) módosulásának eredménye. A „vízenjárók" bemutatása mellé immár a „kétkeziek" bemutatása is hozzákapcsolódott: „hogy a könyv tartalma még változatosabb, színesebb legyen, Tömörkény azon művészi rajzai, elbeszélései is föltalálhatók lesznek itt, amelyek Szeged egy másik őseredeti néptípusáról: a kétkezi munkásokról szólanak. így tehát ez a könyv két, eddigelé figyelmen kívül hagyott igaz magyar típust vezet be a magyar irodalomba, arra az előkelő helyre, amely Tömörkény sajátos művészetét és költészetét 19 oly méltán megilleti." A közlemény szerint megtörtént a kötet anyagának összeválogatása, elrendezése: „Az értékes kötet tartalmát, mely Tömörkény négy évi irodalmi munkásságának színét javát foglalja magában, a kitűnő íróval egyetértőleg már meghatározta a szerkesztőség. Együtt van itt minden, ami szépet és mesterit Tömörkény [...] a szegedi nép ez érdekes és irodalmilag még ösmeretlen típusáról {helyesen: típusairól! írt, úgy hogy e könyvet mi, úgyis mint Tömörkény pályatársai, úgyis mint kiadók, büszkén bocsátjukki a magyar irodalomba."

13 (A kötet összeállításának itt beharangozott tényét nincs ok kétségbevonni, de — mint a kötet anyagának vizsgálata tanúsítja — legalább két írás mégis csak ezt követően került be a kötetbe. Sőt az egyik csak valamikor 1901 szeptemberében! Azaz a megjelenés elhúzódása miatt Tömörkény a kötet összeállítása után írott prózájából is fölvett még írásokat.) 9 Uo. 11 Tömörkény István új könyve. „Vízenjárók és kétkezi munkások". Szegedi Napló, 1901. jan. 27. 14. 12 Uo. 13 Uo.