A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

LENGYEL András: Egy Tömörkény-kötet kiadástörténetéhez. Vízenjárók és kétkezi munkások (1902)

Ám az előfizetési felhívás közzétételét ez a január 27-i híradás még mindig csak ígéri: „Hogy a közönség támogatása már nagy feladatunk megvalósítása közben is megnyilatkozhassék, elhatároztuk, hogy e napokban az előfizetési íveket is kibocsátjuk. [...] Az előfizetési felhívást, amint megjelenik, közölni fogjuk a Szegedi Naplóban is."

14 Valami azonban még mindig akadályozta az előfizetésre való szabályszerű fölhívás létrejöttét és közzétételét. Vagy a szerkesztőség reménykedett abban, hogy — valahonnan tőkét szerezve — nem lesz szükség a kétes asszociációkat keltő előfizetésgyűjtő akciókra, vagy magának az írónak, Tömörkénynek a szemérmessége akadályozta a nyilvánosság elé lépést. Akármi is történt, tény, hogy az előfizetési ív közrebocsátására csak egy hónap múlva, február végefelé került sor.

15 Ekkor, február 24 én az immár szinte rovatszerűvé merevedő cím (Tömörkény István új könyve) alatt, a kiadási szándékot megerősítő közlemény keretében, napvilágot látott a régóta ígért fölhívás:

1 Előfizetési fölhívás. Tömörkény Istvántól „Vízenjárók és kétkezi munkások" czim alatt új könyv fog megjelenni. Irodalmi eseményt jelentünk, mikor Tömörkény István-nafc ezen új könyvére ezennel előfizetést nyitunk. Irodalmi eseményt, mert e díszes könyvben Tömörkény négy évi szépirodalmi munkásságának színét javát fogja találni az olvasó s mert minden eddigi szokástól eltérően mi, a szerkesztőség tagjai, Tömörkény kollégái adjuk ki e kötetet. Kérjük a magyar közönséget, hogy ezen önzetlen és új vállalkozásunkban legyen segítségünkre. A 13-14 íves könyv pünkösd ünnepére fog megjelenni 2 korona előfizetési és 2 korona 40 fillér bolti árban. Szeged, 1901. február. A Szegedi Napló szerkesztősége Utólag rnár nem nagyon lehet eldönteni, előrelépés volt-e ez az aktus, vagy éppen a kiadás előtt tornyosuló akadályok implicit elismerése. A fölhívást fölvezető közlemény egyik passzusa, alig leplezetten, ez utóbbit valószínűsíti. A közlemény ugyanis azt rögzíti: „A kiadó-szerkesztőség mindenképpen azon van, hogy eszközeinek fogyatékossága daczára biztosítsa a mű elterjedését, mert abban az erős meggyőződésben van, hogy a szegedi törzsökös magyar nép méltó arra, hogy a róla szóló művészi munka a magyar közönség minden rétegébe elhatoljon."

17 Az eszközök fogyatékosságának elismerése is, az azt legyőzni akaró elszánás is arra vall, ekkorra nyilvánvalóvá váltak a terv pénzügyi nehézségei. 14 Uo. 15 Tömörkény István új könyve. Szegedi Napló, 1901. febr. 24. 12. 16 Uo. 17 Uo.