A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

VlNCZE Gábor: „A rendőrségi és népbírósági eljárások... egyre több lelkészi személyre terjednek ki". Egyházi személyek elleni hatósági eljárások a Békés-Bánáti Református Egyházmegyében (1945-1948)

FÜGGELÉK: Részletek Révész Imre debreceni református püspök 1945 májusi emlékeztetőjéből 1.) Eddig kb. 200 egyházközségnek a múlt október óta bekövetkezett viszontagságairól és mostani helyzetakalulásairól van részletesebb tájékozódásom. Ezeknek legnagyobb része természetesen a trianoni vonalon belül esik. Az őszi napokban a lelkipásztoroknak és egyéb lelkészeknek nagy átlagban 50%-a elmenekült, ezeknek azonban legalább a fele 1944 vége előtt visszatért gyülekezetébe (a Borsodba, Abaújba, Zemplénbe menekültek), a másik fele február óta áramlik vissza. A jelen pillanatban nem hiszem, hogy az elmenekült lelkészeknek 5%-ánál több volna még távol gyülekezetétől. A hazatérőkbtöbbségét gyülekezetük megértéssel és szeretettel fogadta. Aránylag csekélyszámú gyülekezet az, amelyben az elment és oda visszatérni akaró lelkipásztor személye körül háborgás van. Ez esetekben viszont vagy a lelkipásztor régebbi viselt dolgait hozzák fel annak megokolásául, hogy a még a tetejében el is menekült, most már nem kívánják lelkészüknek — vagy pedig külső tényezőknek, főként a helybeli kommunista vagy [nemzeti] parasztpárti vezetőknek türelmetlen és fenyegető fellépése idézi elő azt, hogy a presbitérium és a gyülekezetnek nem templombajáró, egyházszerető komoly része nem mer a lelkipásztora mellett határozott állást foglalni. Mindenesetre számolnunk kell azzal, hogy a lelkipásztorok és lelkészek egy része vagy ilyen vagy olyan formában kénytelen lesz megválni állásától, mert esetleg fizikai lehetetlenséggé válik számára az abban [való] továbbműködés. Töredékrész lesz ugyan, de igen súlyos problémát fog így is jelenteni, különösen ha a nyugdíjintézetet nem helyezhetjük belátható időn belül teljesítőképes állapotba. [...] 3.) Egyelőre még csak szórványos olyan esetkről van jelentésem, amikor a helyi politikai pártok erőszakosan akarnak beleavatkozni az egyházközségek vagy az iskolák életébe: pl. Meg akarják akadályozni, hogy szupplantálni akaró helyettes lelkészt az esperes más gyülekezetbe helyezzen át, át akarják venni a felekezeti iskolát stb. Az illetékes főispánoktól az esetek egy részében orvoslást, vagy legalábbis arra ígéretet kaptam. [...] 5.) A legnagyobb nyugtalanság tapasztalható a rendőrségi es népbírósági eljárások miatt, amelyek egyre több lelkészi személyre terjednek ki. Egyházkerületünk lelkészei közül, hogy csak a legkiválóbb lelkészeket említsem, internáló táborban van hónapok óta dr. Szász Imre esperes, népbíróság elé utalva Gaál István esperes, népbíróság által egy évi börtönre ítélve Harsányi Pál esperes, negyedik hete az ügyészség fogházában Dr. Makkai Sándor egyetemi tanár, pünkösd szombatja óta letartóztatásban Uray Sándor egyházkerületi tanácsbíró, és éppen a mai napon (május 23.) ítélte a népbíróság 10, mond 10 évi börtönre Almásy Márton hajdúböszörményi vallástanárt, a Kálvineum igazgatóját egy tavaly májusban tartott, kétségtelenül erősen szovjetellenes és németbarát szellemű, hősök-ünnepi beszéd miatt. Az ilyen jelenségek egyre nagyobb aggodalmat keltenek abban a tekintetben, hogy az új politika és államvezetés részéről elhangzott nyilatkozatok 80 Révész Imre kézzel utólag ráírta az irat szélére: „Milyen arányban áll ez pl. a Meskó Zoltánra mért ötéves börtönbüntetéssel?"