A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)
VlNCZE Gábor: „A rendőrségi és népbírósági eljárások... egyre több lelkészi személyre terjednek ki". Egyházi személyek elleni hatósági eljárások a Békés-Bánáti Református Egyházmegyében (1945-1948)
bezte, ám a népfőügyészség 1947. szeptember 6-án a fellebbezést visszavonta, ennek következtében a felmentő ítélet jogerőre emelkedett. Vecsery Lajosnak 74 nem volt ekkora szerencséje, ráadásul az Ő ügyében csak négy év elteltével született jogerős ítélet. A háború alatt Makóra kirendelt segédlelkészt 1945. augusztus 23-án följelentette egy kübekházi papucsos mester. A tanúvallomási jegyzőkönyvből az derül ki, hogy a följelentő lánya a húszas években férjhez ment egy Weisz Jenő nevű zsidó vallású kereskedőhöz. Mikor megszületett a fiuk, azt először reformátusnak keresztelték, de a férje négy év múlva „úgy a feleségét mint a fiát átvitte a zsidó vallásra" — mondta a följelentő. A világháború alatt — nyilván a zsidó törvények miatt — Weiszné Fekete Julianna úgy döntött, hogy visszatér a gyermekével együtt ősei hitére, ezért ismét kérte a „születési vallásába való újra felvételét". 1944 júniusában az akkor Makón szolgálatot teljesítő Vecseri — a vád állítása szerint — „besúgóként fölment a rendőrségre" és a két személyt „mint zsidókat jelentette föl és deportáltatta". 75 A fiú keresztanyja — egy 1945. szeptember 3-án a makói államrendőrség bűnügyi osztályán fölvett tanúvallomás szerint — azt is állította, hogy többször hallotta, a segédlelkész Weisznével durván bánt. A segédlelkész főnöke, Szirbik Sándor ugyanaznap azt vallotta, hogy 1942-ben jelentkeztek az áttérésre és az azt megelőző hat hónapos felkészítésre, de aztán a megélhetésük miatt elköltöztek a városból és annyiban maradt a dolog. 1944 ben Budapestről lejött Weiszné és mivel nem viselt sárga csillagot, valaki följelentette. „Legjobb tudomásom szerint ebben az ügyben Vecseli [sic!] Lajos segéd lelkésznek nem volt olyan szerepe, amely az Egyház törvényeibe ütközött volna. [...] Az akkori zsidógyűlölettel teli világban könnyen előfordulhatott, hogy [akadt] olyan haragos[a] Weisznéknek [sic!], akik tudták róluk hogy zsidók [és azok] jelenthették fel a családot a rendőrségen." — állította a lelkipásztor. Dr. Mécs László szegedi népügyész 1945. október 30-án küldte meg a nyomozati iratokat azzal, hogy a szabad lábon védekező Vecsery Lajost „népellenes bűntett"-tel vádolja. A makói népbíróság 1946. február 22-én hirdetett ítéletet: az akkor már Szentesen szolgáló segédlelkészt a vád alól fölmentette, mert a vád tanúvallomásai „egymással ellenkeznek", Vecsery egyébként tagadta a terhére felrótt cselekményt, és a bíróság azt állapította meg, hogy „a vádlott Weisznének és ennek fia ügyében eljárt s igyekezett azokon segíteni, azonban azok a vádlottnál akkor jelentkeztek, amikor az már nem tudott segíteni minden igyekezete és jóindulata dacára — elvitték őket deportációba — s annak az okai ők voltak, mert nem intézték kellő időben az ügyeiket a református hitre való visszatérés tekintetében." Az államügyész azonban semmisségi panaszt nyújtott be a fölmentő ítélet miatt. A NOT három évvel később, 1949. megsemmisítette az ítéletet 74 Vecsery Lajos (Szentes, 1907-Szentes, 197?) 1932-35. között Szentesen, utána Makón volt segédlelkész, 1945-ben visszament Szentesre. 1952-es szabadulása után egy ideig alkalmi munkákból élt. 1956 decembere és 1962 júniusa között Szentes-Központban, utána Fábiánsebestyénen lelkipásztor az 1973-as nyugdíjba meneteléig. Vezetéknevét olykor „i" betűvel írták a hivatalos uratokban. 75 ÁBTL, 3.1.9. V-6424, 26. 76 Uo. 32. 77 Uo. 7.
