A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

VlNCZE Gábor: „A rendőrségi és népbírósági eljárások... egyre több lelkészi személyre terjednek ki". Egyházi személyek elleni hatósági eljárások a Békés-Bánáti Református Egyházmegyében (1945-1948)

Bár azt, hogy a lelkészeknek nem kell a világi igazoló bizottságok elé állniuk, egy debreceni értekezleten Valentiny Ágoston igazságügy és Teleki Géza kultuszminiszter is megerősítette Révész Imrének, a világi bizottságok többsége a lelkészeket is fölszólította nyilatkozattételre. Emiatt az egyházkerület tanácsa nevében Révész május 30-i levelében

2 azt kérte Valentinytől, hogy a lelkészeknek a vonatkozó rendelkezések ellenére történő „politikai igazoltatás" alá vonását igyekezzen megakadályozni, illetve ilyen értelmű utasítást adjon ki a főispánoknak, de az igazoltatások csak folytak tovább. Persze volt, aki ez ellen tiltakozott. Hódmezővásárhelyen az 1. számú igazolóbizottság (mely a lelkészek felülvizsgálatát végezte) dr. Godáts Imrét

24 is igazolta akár a többi kollégáját, de szeptemberben a rendőrség politikai osztályától bejelentést érkezett a bizottsághoz, hogy a Magyar Elet Pártja (MEP) egyik kerületi vezetője volt (ez a vád feltehetően a lelkész egyik személyes ellenségétől származott — a bizottság végül nem is vette figyelembe), ráadásul a Hódmezővásárhelyi Népújság 1942. október 3-i számában egy „kifogásolható nyilatkozata" jelent meg. A beidézett lelkész azonban a szeptember 13-i tárgyaláson először is fölhívta a figyelmet arra, hogy az igazságügy-miniszter egy átirata szerint az 1080/1945. M.E. számú rendelet hatálya a lelkészekre nem terjed ki. Azt is közölte, hogy Révész Imre tájékoztatta arról, miszerint az egyház igazolási utasításában fölsorolt lelkészi kategóriákat „semmiféle világi hatóságnak és politikai szervnek, vagy testületnek nincs joga állami igazolás alá kényszeríteni."

25 Ezt követően határozottan tagadta, hogy a MEP tagja vagy vezetője lett volna, majd bebizonyította, hogy a kifogásolt nyilatkozatát a szerkesztő utóbb átírta. A bizottság a védekezését elfogadta és kimondta, hogy a korábbi igazolását továbbra is érvényben tartja. Meg kell jegyeznünk, hogy nem csak a leikészeket idézte be az igazolóbizottság, hanem a felekezeti tanítókat, tanárokat is. Például Vásárhelyen Halmi Imre református elemi iskolai tanítót azért ítélték csupán feddésre, mert ott szerepelt ugyan a neve a Nyilaskeresztes Párt tagnévsorában, de a vizsgálat során kiderült, hogy nem volt aktív tag. (Halmi ezzel nem úszta meg, ugyanis 1947 májusában rendőri felügyelet alá került, csupán azért, mert egy magánlevelet illegálisan akart kijuttatni Németország nyugati felébe.) A református leánygimnázium hitoktató lelkészét, Kádár Lászlót és az igazgatónőt, Vajda Béláné dr. Uzonyi Rózsát azért marasztalták el, mert az iskola 1943/44-es évkönyvében megjelent egy — „háborúpártinak" minősített — írás. A tanár elismerte ugyan, hogy ő 23 TtREL, I. 1. c fond, 469. d., 1191/1945. sz. 24 Dr. Godáts Imre (Szeged, 1890 - Hódmezővásárhely, ?) A debreceni teológia elvégzése után a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen államtudományi doktorátust szerzett, majd 1915-1920 augusztusa között Nagyszentmiklóson volt lelkipásztor. Ezt követően, mint menekült, segédlelkészként szolgált előbb Gyulán, majd Szegeden. 1921. áprilisától szolgált Hódmezővásárhelyen, előbb mint segédlelkész, majd 1923. márciusától 1926. júniusáig mint vallástanár. 1926 júliusától Hódmezővásárhely-Újváros lelkipásztora lett az 1953. április 30-i nyugdíjba vonulásáig. 25 TtREL, 1. 1. c fond, 468. d., 589/1945. sz. 26 A családi birtokuk bérlője a háború alatt beíratta őt és apját, amikor ez kiderült, rögtön követelték, hogy húzassa ki a listáról őket, de az illető nem tette meg — amiről ők nem tudtak. CsML HL, XVII. 405. fond, 1. d., 14/1945. sz.