A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)
ORBÁN Imre: A házassági hirdetések alóli fölmentések Kiszomboron a polgári anyakönyvezés bevezetésétől a kommunista diktatúráig
bános a fölmentésck indoklásaként általában csak ennyi írt: „A fölmentést idős koruk miatt kérik." „Korukra való tekintettel kérnek fölmentést a 3 hirdetés alól." Többnyire 50-60-70 éves özvegyekről volt szó, akik korábbi házastársuk halála után kívántak új társat maguk mellé venni. 27 1929 ben egy ilyen eset tömör összefoglalását így adta meg a plébános: „Mindketten özvegyek, 50 éven felüliek, háno zassági akadály nincs köztük. A házasságot sürgősen szeretnék megkötni. " Egyedi eset fordult elő egy 64 éves özvegyemberrel 1930-ban: menyasszonyt váltott. A 64 éves férfi felesége halála után, korára való tekintettel teljesen csöndben akart újra megházasodni. Ezért 1930. november 7-én, az eljegyzést követően fölmentést kapott a háromszori hirdetés alól. Időközben azonban találkozott egy szegedi özveggyel, aki meglévő menyasszonyánál nagyobb hatást gyakorolt rá, ezért fölbontotta eljegyzését, és ezután már inkább akarta feleségül venni őt, mint korábbi jegyesét. Nem kis megütközést keltve december elején szándékát be is jelentette a plébánián, s mivel most még inkább tartott a megszólásoktól, mint korábban, ismételten kérte a hirdetések alóli fölmentést. A fölmentést a püspöki hatóság újólag is megadta. Családi okok Az a falu erkölcsi fölfogása szerint botrányt jelentett, ha a fiatalok szüleik akarata ellenére házasodtak össze. Egy-egy ilyen eset vagy a viszályt követő, házasságkötés nélküli összeköltözés susmogást indított el a faluban. A család ellenkezését kiváltó okok szerteágazóak: valláskülönbség, valamelyik fél testi hibája (IV. függelék 6.), anyagi helyzete, származása. Közös bennük, hogy a házasulási szándék a szülők és a gyermekük között egyenetlenséget keltett. 1943-ban egy 24 és 21 éves pár esetében a szektariánus szülők ellenezték a római katolikus házasságot. A fiatalok azonban a polgári házasság megkötése után jelentkeztek egyházi esküvőre a plébánián. Mivel mindkettőjüket ismerte a plébános, egykor ő keresztelte meg őket, s tudta, hogy nincs semmiféle akadály közöttük, hirdetés nélkül megeskette a fiatalokat. 30 1922-ben egy 32 és 36 éves pár esetében a testi hiba volt „akadály."„A vőlegény ugyanis rokkant, egy keze és egy lába hiányzik. " — olvassuk kérelemben. Ráadásul a menyasszony volt az idősebb, így érthető, hogy „minél előbb s minden föltünés nélkül" óhajtották megkötni a házasságot. 1923-ban a menyasszony családja kifogásolta, hogy a vőlegény cigány, a fiú családja pedig nem tudta elfogadni a „két mankón járó menyasszonyt. " Mégis összeköltöztek. Hat évet éltek így együtt, és időközben három gyermekük is született, mikor kapcsolatuk rendezése mellett döntöttek. A továbbra is meglévő családi ellenkezések miatt azonban ezt teljesen 27 Ek.1.1920.22. Ek.I.1942.16. Ek.I.1944.3. 28 Ek.1.1929.43. 29 Ek.1.1930.25 30 Ek.1.1943.21. 31 Ek.I.1922.16.
