A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

ORBÁN Imre: A házassági hirdetések alóli fölmentések Kiszomboron a polgári anyakönyvezés bevezetésétől a kommunista diktatúráig

éves, a feleség 70) rendezni akarta a viszonyt egyházával, és szentségi házasságkötést kezdeményezett a kiszombori római katolikus plébánián. Ehhez fölmentést kért: 1. idős korukra való tekintettel a háromszori hirdetés alól, 2. a vegyes vallás akadály alól, 3. a katolikus fél az excommunicatio (kiközösítés)

13 alól és 4. korukra való tekintettel, mivel gyermekük már nem születhet, a reverzális megkötése alól.

14 A hirdetések alóli fölmentési kérelmeket mindig indokolták. Nagyon ritkán fordult elő, hogy a kérelmezők és a kérelmüket továbbító pap csak általánosságban hivatkozik az okokra, nem részletezi azokat. A rendelkezésünkre álló anyagban is csak egyszer fordul elő, hogy a plébános általában a körülményeket nevezte meg, melyek eddig lehetetlenné tették az egybekelést, s most, miután a viszonyok rendeződtek, a felek mihamarabb kívánják az esküvőt. „Már régen jegyben járnak, de körülményeik nem engedték meg a házasságot, és most szeretnének minél előbb megesküdni. "

15 Általában elmondhatjuk, hogy a fölmentési kérelmek indoklásai fontos köz- és társadalomtörténeti tudósításokat őriztek meg számunkra, ugyanakkor az adatok tükrözői az egyház társadalomban betöltött szerepe folyamatos változásának is. Az engedélyért a kérelmezők a püspökségnek díjat {taxa) fizettek, melynek összegét központilag határozták meg. A pengő bevezetése után,

16 1927 és 1942 között a mindhárom hirdetés alól való fölmentés díja 6 pengő, a II. és III. hirdetés alóli fölmentés díja 4 pengő, pusztán csak a III. hirdetés alóli fölmentésé pedig 2 pengő volt. 1943-tól a taxa összege a duplájára nőtt. Katonák a fölmentésért nem fizettek. Az díj mértéke a világháborúkat követő inflációs időkben alaposan elszabadult, így fordulhatott elő, hogy egy fölmentésért 1925-ben 20 ezer koronát, 17 1946-ban pedig 500 ezer koronát fizettek. A forint bevezetése után stabilizálódott a helyzet. A háromszori fölmentésért általában 12 forint járt. (III. függelék) Az összeget a plébánia tovább küldte a püspökség számára. Erre gyakran utalás történik már a kérvényben is: „Az előírt taxát mellékelem. " „A taxa egyidejűleg postautalványon föladva." „A fölmentési taxát egyidejűleg postautalványon küldöm. "Az kiszabott összeg azonban nem számított kevésnek, így azt az „alsóbb" néprétegekből sokan: napszámosok, uradalmi vagy házi cselédek, szolganép vagy éppen a községi éjjeliőr nem is tudta kifizetni. Ezért azt plébánosi javaslatra a püspökség (gratis in Domino) elengedhette. Ez kb. az esetek egyharmada. Fő indok mindig a kérelmezők szegénysége volt. „A felmentési taxa kegyes elengedését kérik, mert nagyon szegények. " „Mindketten nagyon szegények, ezért kérem a taxa elengedését. " „ Tisztelettel kérem a dispenzációs taxa kegyes elengedését, miután valóba 13 Kiközösítés alá a CIC 2319. 1. § 1-2 értelmében azért esett a római katolikus fél, mert házasságkötést kísérelt meg „akatolikus" lelkész előtt. 14 Ek.1.1952.43.3 15 Ek.I.1941.35.a 16 1927. január l-jén vezették be és 1946. július 31-ig volt forgalomban. 17 1946. augusztus 1. 18 Ha megvizsgáljuk a viszonylag nyugodtabb 1927 és 1942 között időszakot, akkor azt látjuk, hogy a fönnmaradt 50 kérelem nagyobb részében (25-50 %)) nem kérik a taxa elengedését. 16 esetben (32 %) kérték és meg is kapták. A 7 (14 % ) halálos ágyon és a 2 (4 %) behívó miatt kötött házasság után nem fizettek.