A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)
ZOMBORI István: A szegedi Dóm „nemzeti" festője: Márton Ferenc
A SZEGEDI DÓM „NEMZETI" FESTŐJE: MÁRTON FERENC ZOMBORI ISTVÁN Jelen tanulmány részben kiegészítése, részben továbbfejlesztése azon kutatásoknak, amelyeket a Móra Ferenc Múzeum Evkönyve Történeti Tanulmányok / Studia Historica 8-as számú kötetében megjelent tanulmányomban már leírtam. 1 Ebben az írásban arra tértem ki, hogy a szegedi fogadalmi templom építése, amely eredetileg az 1879-es árvíztől való megmenekülés tiszteletére emelendő templomként indult, de az 1914-ben kitört első világháború miatt félbeszakadt, a háború után más irányba fordult. Elsősorban arról van szó, hogy a trianoni békeszerződés miatt Szeged korábbi, az ország közepén lévő városból határszéli várossá vált. Ugyanakkor a románok 1923-ban kiutasították a Szegedet is magába foglaló hajdani Csanádi Püspökség főpásztorát, akinek székhelye Temesváron volt. Glattfelder Gyula Szegedre érkezett, és úgy döntött — akkor még azt hitte ideiglenesen —, hogy arra az időre, amíg Magyarország területi egysége helyre nem áll, Szeged lesz a püspökség székhelye. Ebből következett, hogy a Szeged városát ekkor már sajátjának tekintő vallás- és közoktatási miniszter, gróf Klébelsberg Kunó az „új" megyéspüspökkel összefogva látott neki, hogy új városközpontot építsen, amely egyszerre ad helyet a Kolozsvárról idekerült szegedi egyetemnek és a püspöki székhelynek, beleértve magát a székesegyházat, a püspöki hivatalt a szemináriummal, valamint a Szent Imre Kollégiummal. Mindennek következtében azt mondhatjuk, hogy az 1923-ban újraindult építkezés már egy olyan tér- és templom megépítését tűzte ki, amely a templomot illetően valójában a trianoni Magyarország sérelmein túllépő, az egységes Magyarország szellemét hirdető, nemzeti székesegyházként valósult meg. Ebből következően a templom építtetői és a különböző munkálatokra felkért építészek, ipar- és képzőművészek egyöntetűen arra törekedtek, hogy részben saját indíttatásból, részben a megrendelő igénye szerint, olyan szimbólumokkal, olyan művészi ábrázolásokkal lássák el a templomot kívül-belül, amelyek az ezer éves magyar államra, a magyarságnak az egyetemes kereszténységben és az európai kultúrában, politikában betöltött szerepére utalnak. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy az alább részletezendő művész, Márton Ferenc életének és a szegedi dómban végzett munkásságának bemutatásával, részletezésével, legalább annyira politikai, történeti, művelődéstörténeti adalékokkal szolgálunk, mint amennyire képzőművészetivel. Ezért is tartjuk indo1 ZOMBORI István: A Fogadalmi templomtól a püspöki székesegyházig, Történeti Tanulmányok. / Studia Historica 8. Szeged, 2005, 407-140.
