A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

MIKLÓS Péter: Kecskemét dualizmuskori sajtótörténetéhez. A Kecskeméti Lapok 1875 és 1918 közötti történetéről.

Pavlovics Csehov, Jerome K. Jerome — műveit is olvashatta a Kecskeméti Lapok közönsége. A lapban megjelent nagynevű írók művei természetesen nem a Kecskeméti Lapok számára készültek, azok budapesti lapokból való átvételek. (Arra nincs adatunk, hogy a Kecskeméti Lapok fizetett volna értük szerzői honoráriumot, vagy kért volna a közléshez engedélyt.) 1905-ben országgyűlési választásokat tartottak Magyarországon. A politikai küzdelembe a Kecskeméti Lapok is bekapcsolódott, mégpedig hagyományaihoz híven a Szabadelvű Párt oldalán. Az egyik 1905 januárjában megjelent számában a lap közölte Szeless József Kecskemét-felsőkerületi képviselőjelölt (a Kecskeméti Lapok egykori szerkesztője) a választópolgárokhoz intézett levelét, amelyben a politikai becsületességet és az igaz (persze hatvanhetes közjogi alapon álló) nemzeti érzés hirdette, a szövetkezett ellenzéket pedig álellenzéknek és álfüggetlenségi mozgalomnak bélyegezte. Ellenfele a függetlenségi párt részéről az idős Szappanos István volt, akinek mind életkorát, mind ősz haját kifigurázta a Szelesshívek kortesnótája, amelynek utolsó strófája így szólt: „Pista bácsi elhiheti, / Magát mindenki szereti / Itt marasztjuk, nem eresztjük, / Követnek majd Szelesst küldjük. / Éljen a haza!"

63 A kecskeméti alsó választókerületben Nagy Mihály, a lap felelős szerkesztője volt a jelölt. Mivel mindkét képviselőjelölt kötődött a Kecskeméti Lapokhoz, nem meglepő, hogy az újság hasábjain gyakran volt olvasható a szlogent: „Éljen a tiszta szabadelvűség szeplőtlen lobogója!" A nagy remények és több évtizedes kormányzati múlt hangoztatása azonban nem bizonyult sikeresnek, a választási eredmények ugyanis az ellenzéki függetlenségiek győzelmét hozták, úgy Kecskeméten, mint országosan. A lap erről rezignáltán tudósított. „A kocka eldőlt. A szerencse istenasszonya elfordította arcát a kecskeméti szabadelvű párttól. A mai szavazás eredménye, hogy mind a két választókerület ellenzéki képviselőt választott."

64 Nem mulasztotta viszont el a két új képviselő — Szappanos István és Hock János (később, 1918-ban a Nemzeti Tanács elnöke) — bírálatát. „A politikában nem sok vizet fog az öreg Szappanos István zavarni, kíváncsiak vagyunk rá, hogy a város javára mit fog tudni cselekedni. Hock János annál több zavart fog csinálni, annyi bizonyos: köpködni és rugdalózni, pofozkodni és kiáltozni fog, de hogy Kecskemét városára haszon-e, avagy kár — azt majd a jövő, valószínűleg már az igen közeli jövő fogja megmutatni."

65 A felső kerületben Szappanos István 1077 szavazatot, míg Szeless József 274 voksot szerzett. Az alsó kerület eredményéről pedig annyit közölt a Kecskeméti Lapok, hogy „a szavazás lapunk zártakor még folyik, Hock 600 szavazat előnyben van." A végeredményről a későbbi lapszámok sem számoltak be, nyílván a szerkesztő nem akart saját bukásáról tudósítani. A két rivális párt között az ellentétek a választások lezajlása után is tovább feszültek. A függetlenségi és negyvennyolcas párt kecskeméti lapja, a Függetlenség 1905. január 22-i számában Úri párt — parasztpárt címmel jelent meg vezércikk, amely szerint az úri kabátot a szabadelvű párt öltötte magára, a paraszti érdeket 63 KL, 1905. január 22. 64 KL, 1905. január 27. 65 KL, 1905. január 27.