A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)
MIKLÓS Péter: Kecskemét dualizmuskori sajtótörténetéhez. A Kecskeméti Lapok 1875 és 1918 közötti történetéről.
tétnek el. Iskolák szaporodnak; szabályozás, rendezés, javítás és korszerűsítés uralkodik az egész vonalon. A fővárossal, nemkülönben több nagyobb várossal telefon köti össze Kecskemétet, a közlekedés pedig fejlődik a forgalom nagyságához. Minden jól van így. A természet gazdagon látta el városunkat mindennel, mely a fejlődés törvényei szerint naggyá teheti Kecskemétet. Kitűnő termőföld, szorgalmas lakosság, egyenlő a boldogulással." A város közéletével és gazdaságával foglalkozó a millennium évében megjelent írások közé tartozik még például a városi vízvezeték-hálózat kiépítését és a kutak tisztaságát követelő Jó vizet, jó levegőt! című cikk, 36 vagy (az a+b=c aláírással megjelent) a sertéstelepnek a vasútvonallal OH való összekötését sürgető írás (A kecskeméti sertéshizlaló telep címmel). 1896 a millennium éve volt, amikor országszerte ünnepségekkel, politikai gyűlésekkel, tudományos tanácskozásokkal, egyházi szertartásokkal, bálokkal emlékeztek meg a magyarság Kárpát-medencébe való ezer esztendővel korábbi betelepedéséről. Kecskemét városa 1896 májusában tartotta a millenniumi ünnepségeket. A Kecskeméti Lapok szerkesztősége tizennégy oldalas ünnepi számot jelentetett meg ebből az alkalomból. Ünnepnapon címmel patetikus hangvételű vezércikk indította a lapszámot. Ebben a szerző Kecskemétnek a millenniumi megemlékezésekben meglévő kiemelt szerepét fogalmazta meg. Ennek alapja az volt, hogy a város határában és tulajdonában volt a mai Pusztaszer (az egykori Felső-Pusztaszer), amelynek határában — a középkori gestaíró, Anonymus nyomán — a hagyomány szerint Árpád nagyfejedelem és a többi honfoglaló vezér fölosztották egymás között az ország területét és megállapodtak a hatalom gyakorlásáról is. Felső-Pusztaszer az 1820-as években lett Kecskemét birtoka. Bár a város közgyűlése az 1880-as években kimondta, hogy a Kecskeméttől több mint ötven kilométerre fekvő tanyaközpont Kistelekhez tartozik közigazgatásilag, az jogilag továbbra is város tulajdona maradt. Kecskemét 1896-ban a turulmadárral és a hét honfoglaló vezér arcképével díszített emlékoszlop állítását kezdeményezte Felső-Pusztaszeren, ami azonban csak 1900-ra készült el. „Széles Magyarországon nincs város — fogalmazta meg a Kecskeméti Lapok vezércikkírója —, amelynek Kecskemétnél több joga lenne ünnepelni. Szemünk sugara odaér a viruló mezőkre, melyen a honfoglaló ősök a nemzeti alkotmány első pontozatát felfogadták, s kezünk fogása még érzi a kard markolatát, melynek csorbítatlan éle a mező virulását megőrizte. Senki jobban ez alkotmány szellemét meg nem őrizte, mint Kecskemét városa, ahol nem volt földesúr, de jobbágy se volt; ahol különbséget tenni kereszt és csillag között sohasem lehetett." 38 Az ezeréves magyar múlt eseményeinek, sikereinek és kudarcainak számbavétele után optimista kicsengésű befejezést írt cikkéhez a lap munkatársa. „Nincs okunk, kétségbeesni, de van jogunk remeim. Nincs okunk félni, de van jogunk a jövőbe büszkén tekinteni. Nincs okunk elcsüggedni, de van jogunk bizalommal nézni elvégzett munkánk gyümölcse elé." 35 KL, 1896. február 2. 36 KL, 1896. március 8. 37 KL, 1896. március 29. 38 KL, 1896. május 17. 39 KL, 1896. május 17.
