A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)
MIKLÓS Péter: Kecskemét 19. századi sajtótörténetéhez. A Kecskeméti Lapok indulásáról
A következő számban szerepelt Lestár Péter Válasz Kiss Miklós úrnak című írása, ugyancsak a Nyílt tér című rovatban. Ebben rávilágított az ügy hátterében húzódó gazdasági érdekekre és megerősítette a korábban megfogalmazott vádjait. Ezek alátámasztására azonban az ügy hátterét is vázolta A városnak a páhi pusztán lévő „megmaradt" 240 hold földjét igényelte Kiss Miklós hatszáz forintot ajánlva érte 1865-ben. A „gazdászati osztály" javaslatára a közgyűlés végül azt az utasítást adta 1866 márciusában, hogy a földet ezer forintért cserében osszák meg egyenlő arányban Kiss Miklós (1853 óta több száz hold földet szerzett meg a páhi pusztán a várostól, részletre) és Decsi János között. Lestár szerint ez nem volt jó döntés, hiszen Kiss Miklós még a korábban megvásárolt birtokának részleteit sem törlesztette, így a város ebből származó bevételei is kérdésesek. A városi közgyűlés bizonyos tagjainak munkájával a város közvéleménye — vagy annak egy része - elégedetlen lehetett, ennek adott hangot Végh Ferenc Legyünk legközelebb önmagunkhoz című cikkében. Ebben arra szólított föl, hogy a csak presztízsből és saját előmenetelük miatt képviselőséget vállaltak mondjanak le mandátumokról és adják át helyüket a közéletben és a város ügyeiben tevékenyen résztvevő kecskeméti polgároknak. Mint fogalmazott: „Akik pedig csak a névért vállalták a képviselőséget, de nem felelnek meg hivatásuknak, hagyják ott helyeiket, hadd töltsek be azt oly egyének, kik egész odaadással részt szívesen veendnek a közügyek tanácskozmányaiban." Javaslata természetesen pusztába kiáltott szó maradt. 15 A kecskeméti társadalmi élet bemutatását és aktivizálását is szem előtt tartotta a hetilap szerkesztősége. Ennek jegyében 1868 novemberében bemutatták a városban működő városi, civil és vallásos alapítványok (céljuk, alapításuk, tőkéjük föltüntetésével). Fehér Péter Népkörünk hivatása című, Bevezető felolvasás alcímű írásában a helyi balpártok egyesülését sürgette és a kecskeméti népkör egységének megőrzésére hívta föl a figyelmet: „...egyesületünk érdekében óvakodjunk az egyenetlenségektől; a baloldali két pártszínezet maradjon együtt el nem váltan, mert csak az egyesülés ad erőt". Kifejtette, hogy a bihari pontok elfogadása óta „alig van valami különbség az úgynevezett balközép és az 1848-as párt között; szélső baloldali párt pedig nincs a hazában és nincs Kecskeméten sem". 16 Ugyanebben a számban a Helyi újdonságok rovat rövid hírei között a balpárt helyi képviselőjelöléséről is olvashatunk. „Baloldali polgártársaink tekintélyes része a jeles szónok, kitűnő hazafi és érdemekben gazdag főtisztelendő Fördős Lajos urat óhajtják a jövő választások alkalmával országgyűlési képviselőül megválasztani." Végül a párt nem Fördős Lajost jelölte a parlamenti választásokon. A lap nemcsak a helyi baloldal politikai egységesítését képviselte, de határozottan szót emelt a felekezeti béke megbontása, a vallási alapon való elkülönülés és az antiszemitizmus ellen is. „Hétfőn virradóra az izr. paplak utcára eső ablakait tégladarabokkal bedobálták. Nem tudhatjuk, kik legyenek ez embertelen tett elkö14 KL, 1868. november 14. 15 KL, 1868. november 14. 16 KL, 1868. november 21. 17 KL, 1868. november 21.
