A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

BÍRÓ-BALOGH Tamás: Egy Kosztolányi-cikk és kontextusa

lyeket ellen az irodalom köpenyegében elkövettek. Ezeknek az uraknak nem az a bűnük, hogy írók voltak, hanem az, hogy politizáltak. Ha élvezték annak idején ennek a kisikamlásnak előnyeit és dicsőségét, tessék vállalni a következményeit is. De ne tessék irodalomról beszélni, mert itt egészen másról van szó. Új Nemzedék, 1920. október 9. 1. (vezércikk) A vita végleges lezárását az Új Nemzedékben bő két hónappal később, a lap karácsonyi számában adták, amikor egy sor elismert szakembertől kértek nyilatkozatot a kérdésben: „Vannak-e, lesznek-e új magyar tehetségek? ígérkeznek-e tehet séges magyar katonák, jogászok, orvosok, politikusok, tudósok, írók, színészek, vegyészek, szobrászok, festők, iparművészek."

18 Nem lehet véletlen, hogy a drámairodalomról és színészetről éppen az a Hevesi Sándor közölte véleményét (mely szerint az idegen eredetű kabaréműfaj minden baj oka), aki az ugyancsak ekkoriban megjelent Vérző Magyarországban is áttekintette nemzeti színjátszásunkat. Bár nem a sorozat részeként jelent meg, mégis közvetlenül hozzá tartozik Kosztolányinak egy, A magyar irodalom és az ő irodalmuk hatodik és hetedik része között megjelent újabb névtelen vezércikke. Az Új Nemzedék 1920. október 13-án közölt Blumenthal — benn című publicisztika témája kapcsolódik a sorozathoz: egy külföldi — amerikai — zsidó vette meg a Vígszínházat, ezzel a magyar kultúra újabb veszteséget szenvedett. A publicisztika — némi öniróniával is — utal az Új Nemzedék egy korábbi cikkére is, amelyben Ben Blumenthal nevét hibásan írták: „Ma délelőtt írják alá Faludiék Bem [!] Blumenthal szerződését, melynek értelmében a Vígszínház az amerikai United Corporation Play színházi trust tulajdonába megy át. Ez a trust legutóbb Londonban, Párizsban, Berlinben is megvásárolt néhány színházat. A dollár példátlan vásárló ereje lehetővé teszi, hogy Blumenthal úr európai valutában óriási összegeket fizethessen. A Vígszínházért negyvenmillió koronát ajánlott fel s Faludiék hosszas tárgyalások után elfogadták a csábító ajánlatot. A Vígszínház vezetésében egyelőre nem áll be változás, Faludi Jenő dr. mint szerződtetett igazgató tovább is a színház élén marad. Úgy értesülünk, hogy az United Corporation Play fümgyárat is akar Budapesten létesíteni, s messzemenő tervekkel fog budapesti üzletéhez." Ez, eddig, valóban egy elfogulatlan hangú, az üzletet pontosan és tárgyüagosan leíró hír. Az Új Nemzedék „névtelen" munkatársa, aki — erre visszahatólag éppen a beazonosított vezércikk utal — minden bizonnyal maga Kosztolányi, a hírt megfejeli egy szubjektív véleménnyel: „Reméljük, hogy az amerikaiak végre meghonosítják a Vígszínházban — a magyar szenemet." És így a dolgok már egészen mást jelentenek. Ezt követően pedig átadja a szót, s az új 18 Az Új Nemzedék az új nemzedékről. Új Nemzedék, 1920. dec. 25. 3-4.