A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

BÍRÓ-BALOGH Tamás: Egy Kosztolányi-cikk és kontextusa

lomban minden sikert maguknak tudnak kisajátítani. Most nem kell a zsidó írók elnyomó versenyétől tartani. Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Bíró Lajos, Szomory Dezső, Gábor Andor részben megértve az idők szellemét, félrevonultak, részben nyomós okokból külföldre emigráltak." Mégsincs azóta jó magyar és keresztény mű, csak egy Kosáryné Réz Lola-regény, és egy-egy Herczeg- és Pekár-dráma. „Nem tudjuk mire vélni — folytatódik még a bevezetés — a keresztény, a magyar irodalom improduktivitását és sikertelenségét [...]. Talán a zsidó fölény annyira a maga kárhozatos igájába tört már bennünket, hogy nincs már másra, csak panaszkodásra energiánk?" A tudósító erről kérdezte meg Császár Elemért, aki nyilatkozatában a magyar írók hallgatására több okot is megnevezett: egyrészt külföldön sincs túl nagy irodalmi mozgás, de tény, hogy itthon „a hosszú éveken át szenvedett mellőzés a keresztény írók energiáját megfogyasztotta", ráadásul ezek közül egyeseket (pl. Herczeg, Pékár) inkább „politikai koncepciók" foglalkoztatnak, míg „a többieket az életküzdelem köti le és a lelki nyugalom hiánya teszi számukra lehetetlenné a nagyobb irodalmi problémákba való elmélyedést". Azonban — teszi még hozzá — „azt sem kell hinni, hogy a nemkeresztény kiadók nagyon sietnének keresztény írók munkáit kiadni".

10 Ha A magyar irodalom és az ő irodalmuk szerzőjét ez a magyarázat nem elégítette ki, „a »szaraz ágon csüggedő ajakkal hallgato« madarak délutáni szócsöve, Az Est" cikke még kevésbé. Nemcsak azért, mert alapvetően más politikai és elvi állásponton voltak, hanem mert — sajátos, de egyben nagyon beszédes módon is — a cenzúra Az Est vezércikkének épp a lényegét töröltette. A cikk első, kérdésfeltevő bekezdése még érintetlen maradt: „Száraz ágon hallgató ajakkal meddig ültök, csüggedt madarak? Újra fölhangzik a kérdés, mint Tompa Mihály ajakán nemzetünk tragikus korszakában, az osztrák zsarnokság fojtó éjszakájában. Miért hallgatnak a magyar írók, a költők, az édes húrú lant dalosai, hőstettek epikusai, regényes kalandok énekesei, világraszóló harcok, férficsaták dramatikusai? Az elfogult dogmatikusok azt hiszik, hogy a kérdésre megtalálják a teljesen kielégítő feleletet, ha a nagy némaságot gazdasági okokra vezetik vissza: a papír, a nyomtatás szertelenül megdrágult, a közönség vásárlókedve és -képessége megcsappant, a kiadók nem adnak ki, tehát az írók nem írnak könyvet, mert a kereslet és kínálat vas törvényszerűsége a szellemi termelésen is szuverénül uralkodik." A második bekezdés azonban, ahol válaszolna a felvetett kérdésekre, olyan módon és olyan fokon csonkolva jelent meg, hogy szinte értelmét veszítette: „De bár elismerjük e törvényszerűség döntő érvényét, mégis azt hisszük, a feltűnő és fájdalmas terméketlenség okait vele nem merítettük ki. A politikai helyzet hosszú feszültsége hat ki a nemzeti élet legérzékenyebb orgánumára, az irodalomra. [Itt kb. 14 sort törölt a cenzúra.] Legszentebb ügyünk, a magyar nemzeti irodalom ügye, amelynek úttörői, szentjei és vértanúi örök helyet vívtak ki kegyeletünkben: [2 sor törölve] Szólítsanak sorompóba minden becses tehetr séget, [2 sor törölve] akinek szülőföldje, anyanyelve, gondolkodása, gondolatkifejező eszköze, művészi hangszere magyar [a cikk vége törölve]".

11 10 Miért nem írnak a magyar írók? Dr. Császár Elemér nyilatkozata. Szózat, 1920. szept. 23. 11 Száraz ágon. Az Est, 1920. szept. 24. 1.