A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

LENGYEL András: Egy anonim Kosztolányi-cikk azonosítása

hetetlen zsebébe, mert Marton Sándor csak a klikket támogatja. Minden darab általa megy ki külföldre. A külföldi színpadok is tőle kérnek tanácsot és egyedül tőle kérnek darabot, mert azt hiszik, hogy ez a Marton az ő magyar szerzőijog értékesítő központjával egy derék és önzetlen ember, aki szentnek tartja az irodalom ügyét, pedig dehogy! Ma tizenötr, húsz-, huszonöt, sőt harmincezer koronába kerül egy magyar nyelvű darabnak németre vagy más nyelvre való lefordítása. Honnan vegyen egyszerre ennyi pénzt egy szegény magyar író? És még két-háromezer koronát a kellő számban való legépeltetésre, mert a színházak, még a hazaiak is, csak gépelt példányokat fogadnak el olvasásra? A Marton előlegezi ezt az összeget. De csak az ő embereinek, Molnár Ferencnek és társainak. Marton Sándor, ez a tejhatalmú, milliókat kereső irodalmi főügynök, itt áll Pesten konkurens nélkül! Ebben a nagy fővárosban, ahol felhalmozott milliók kétségbeesve várnak befektetésre, még nem jutott eszébe egy élelmes vállalkozónak vagy részvénytársaságnak, hogy színházi és irodalmi ügynökséget alapítson — becsületesebb alapon, mert ez a kegyetlenül léleknélküli, részrehajló irodalmi diktátor nem az egész magyar irodalomnak, hanem csak egy érdekcsoportnak a vezérképviselője. Marton Sándort, bár kezében van most az irodalom befelé és kifelé való irányítása, nem lehet kényszeríteni semmire, mert az ő privát üzlethelyiségében úgy kereskedik, vagy kereskedhetik, ahogy neki tetszik. De most, hogy az újjászülető Magyarország nagy nyilvánossága előtt kötelességszerűen felfedtük ezt az ügyet is, amely nemcsak az írók, hanem a nemzet ügye, mert hiszen nemzeti kultúráról van szó, joggal elvárhatjuk a most még egyeduralkodó Martontói, hogy a jövőben több magyar szívvel kezeli a magyar írók ügyét. Új Nemzedék, 1920. okt. 7. 1. VII. A CINKOSTÁRSAK Nagyon nehéz lesz az irodalmat ismét a nemzeti vágányra terelni, mert ők cinkostársakkal dolgoztak. Ezek a jól megszervezett cinkostársak a magyarországi könyvkereskedők. A pesti könyvkereskedelem zsidók és szabadkőművesek kezébe került. Az utolsó tíz esztendőben nemcsak Budapestről, hanem a magyar vidékről is kipusztultak a régi magyar könyvkereskedő dinasztiák. A régi magyar könyvkereskedők szívvel, lélekkel és sok-sok szeretettel kezelték a könyvet, mely minden nemzetnek a legszentebb hazai portékája. A francia könyvkereskedő együtt él, együtt érez, együtt dolgozik a francia föld szülte lángésszel. Amit a francia elme alkot, annak leheletét ott érzi minden francia a párisi könyvesboltok kirakatában. Ugyanilyen a németországi könyvkereskedelem is. A német könyvkereskedő kirakatában „Vaterland"-jának nemzeti jellege domborodik ki.