A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

LENGYEL András: Egy anonim Kosztolányi-cikk azonosítása

A BÉCSI UTCAI IRODALMI DIKTÁTOR Az előző magyar kormányoknak az irodalommal és művészettel szemben tanúsított példátlan nemtörődömségét ügyesen használta ki egy élelmes pesti fiskális, aki ma valósággal diktátori hatalmat gyakorol a magyar írók és zeneszerzők fölött. A külföldi államok már régen rájöttek, hogy az állam legnagyobb kincse az a kultúra, amelyet az állampolgárai sorából kikerült alkotóművészek teremtenek meg, a külföldi államok régen tudják, hogy az állam területén megszületett költői alkotás, regény, dráma, zenemű, kép és szobor a nemzet egyik legnagyobb kincsét képezik, ezért igyekeztek nemzetközi törvénnyel alkotóművészeiket kellő jogvédelemben s a jogvédelem által kellő jólétben részesíteni. Mi utolsónak maradtunk a szerzői jogról szóló nemzetközi törvény elfogadásánál az európai államok között. A könnyű muzsika egyik legkiválóbb művelőjét, Lehár Ferenc zeneszerzőt elvesztette Magyarország, magyar állampolgárból osztrák állampolgárrá lett, mert nem akarta, hogy muzsikája az európai piacon közpréda legyen. Átment Bécsbe osztrák állampolgárnak, mert Ausztria már régebben megcsinálta a szerzői törvényt, amely nálunk akkor még csak kezdetleges alapon, az 1848-az törvények alapján állt s a szerzők jogát csak az ország határain belül védelmezte, de kifelé nem. Marton Sándor dr. ügyvéd Qakik Bécsi utca 1.) alaposan kihasználta a kitűnő alkalmat. Azon a címen, hogy az európai jogvédelemből kiesett magyar szerzőket a parlament által bekapcsoltatja a nemzetközi szerzői jogba, maga köré gyűjtött minden épkézláb magyar írót, költőt és zeneszerzőt, szerződésekkel megkötötte és lekötötte őket, s a magyar szerzők egy szép napon arra ébredtek, hogy kezüket-lábukat se tudják mozdítani a fejük fölé nőtt Marton Sándor miatt. A szerzők kényszerhelyzetét alaposan kihasználó Marton Sándort joggal nevezhetjük a Bécsi utcai irodalmi diktátornak, mert ő ítél elevenek és holtak felett. Jobban mondva, eleven szerzők és éhenholtak felett. O a Beöthy háziügyvédje. Az Unió négy színházának ügyésze. Valamennyi színház színházi ügynöke. A szerzői tantiémek kezelője. A gramofonjogok tulajdonosa. Faludiék tanácsadója. Színházi ruhatárak kezelője és bérlője. Színpadi szerzők ügyésze. Színigazgatók Szövetségének ügyésze. Szövegírók és zeneszerzők szövetkezeteinek ügyvezetője. Az irodalmi és zenei élet minden szála az ő kezében fut össze. Magyar Szerzőijog Értékesítő Központ címen hangzatos vállalatot indított. A külföld ma is azt hiszi, hogy ez valami hivatalos szerv lehet, és senki sem gondol arra külföldön, hogy ez a hangzatos intézmény nem állami hivatal, hanem egy élelmes embernek a magánvállalkozása, amilyen magánvállalkozást, vagy még különbet bárki más is indíthatna megfelelő tőkével. Most, hogy a pénzünk leromlott, milliókat keres ez a Marton a külföldön előadott magyar darabok közvetítési díja címén. Márkák, dollárok, svéd koronák, hollandi forintok folydogálnak Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Jób Dániel, Drégely Gábor, Földes Imre zsebébe, szóval a lipótvárosi irodalmi klikk feneketlen és tel-