A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)
SIPOS József: A választási kampány és a földreform 1919 tavaszán
A kormányban együtt lévő pártok viszonyát jól jellemzik Garami Ernő visszaemlékezésben található megállapítások: „sajnos, pártomon belül sok helyen azok kerekedtek felül, akik a polgári szervezkedésre még akkor is vad haraggal csaptak le, ha z októberi forradalom alapján álló, velünk szövetségben lévő pártokról volt szó. Ez a vad harag sokszor és mind gyakrabban nyüvánult meg, néha igen keUemetlen formákban, főleg a Függetlenségi Párt mérsékeltebb szárnyával, de még a Jászi Oszkár és Szende Pál vezetése alatt áüó Polgári Radikális Párttal szemben is." 29 A pártok a március 15-e megünneplését is beépítették a választási kampányba. Ezt már láttuk az MSZDP-nél és a Károlyi-pártnál. A Kisgazdapárt március 15-ét azért tartotta nemzeti ünnepnek, mert szerintük is 1848. március 15-én született meg a szabadság. Ahogy írták — „ekkor vált a földmíves jobbágyból a hazának önálló kisbirtokos polgára — megszűnt a robot, a dézsma és legalább papiroson megszűntek a nemesi kiváltságok." A Kisgazdapárt vezetőinek és a körülöttük lévő első generációs értelmiségiek történetszemlélete szerint 1849 után a „nagyúri osztály politikai téren dobta rabszolgaságba a deres alól szabadult népet. A hivatalos hatalom a csendőrszurony, vesztegetés, etetés, itatás szennyes eszközeivel kerítette kezébe a törvényhozói hatalmat úgy az országgyűlésen, valamint a vármegyei életben." Szerintük az 1918-as októberi forradalommal a magyar nép lerázta magáról a „nagybirtok és a nagytőke uralmát, elkergette a legnagyobb urat, a királyt. Köztársaság lett a monarchiából és visszanyerte mindazon jogait, amelyekért 1848 óta a politikai pártok hiába küzdöttek." Ezért is „örült a lelkünk a forradalomnak és a forradalom jelvényeinek" — írta A Kisgazda. Most azonban aggódva figyeljük — írták —, hogy „népünk meg tudja-e becsülni a forradalom vívmányait, tud-e élni azzal a szabadsággal, azokkal a jogokkal, amelyet hosszú szenvedés után a forradalom adott neki?" Azt tartották a legfontosabbnak, hogy „tanuljon végrevalahára a magyar nép a saját kárán és vigyázzon, hogy fölötte többé semmiféle osztály ne kerekedhessen uralomra." Mert ha így fog történni, akkor „csak urat cserél, ami nem szabadságot és boldogulást, hanem nyomorúságot és szenvedést OA jelent reá nézve." E március 15-ét köszöntő gondolatokból egyértelműen megállapítható, hogy a Kisgazdapárt vezetői ragaszkodtak a polgári demokratikus forradalom eredményeihez és nem voltak hívei semmiféle osztályuralomnak, a munkásosztály uralmának sem. A pártok még március 16-át tudták felhasználni a választási gyűlések megtartására. A Károlyi-párt miniszterei és politikusai a következő városokban tartottak gyűléseket: Zalaegerszegen Nagy Vince belügyminiszter, Hock János Kecskeméten, Vass János Budapest első kerületében, Halász Lajos Nagyváradon, Ormos Ede Orosházán, Szatmári Mór Szüágysomlyón, Nagy György — aki közben visszatért a Károlyi-pártba — Szentesen, Laehne Hugó pedig Nyírbátorban. 31 29 GARAMI Ernő: i. m., 83. 30 A Kisgazda, 1919. március 16. 31 Magyarország, 1919. március 15.
