A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)
FÁBIÁN Borbála: Az első szegedi légszeszfogyasztók
egész készület elzárható borítékkal van körülvéve. A 19. század második felében a vizes gázmérők mellett már száraz mérőket is alkalmaztak, ez utóbbiak azonban még az 1870-es évek elején nem terjedtek el Magyarországon, 30 sőt az 1880-as évek közepén sem. Szegeden még ekkor is csak vizes gázórákat használtak. 31 A doblakú gázmérők vízzel működtek, ezért nevezték ezeket vizes gázóráknak. A gázmérők által mért fogyasztás mindkét listán szerepel. 33 A gázgyárén csak egy évé szerepel, ami viszont nem naptári év, hanem az üzemi év: ugyanis az 1870 júliusa és 1871 júniusa közti fogyasztást rögzíti. Ezzel szemben a Keméndy Nándor által készített listán három év fogyasztása szerepel: 1869 és 1871 között. Adatainak sokfélesége miatt a gázgyár listájának közölését választottam, de kiegészítve a városi lista adataival. Ez utóbbin ugyanis tizenöt név található meg, ami nem szerepel a másik listán. Míg a gázgyári listán öt olyan név van, ami a másikon nem szerepel. A csak városi listán szereplő nevek fele viszont vagy csak 1869-ben használt légszeszt, vagy 1871-ben vezette be a gázt valószínűleg júniusnál később. Volt olyan fogyasztó is — Frumm Ferdinánd —, akinek neve mellett Keméndy Nándor nem jegyzett fel fogyasztást, sőt a lámpák számának oszlopába odaírta: „nem égett". A gázgyári listának az az érdekessége, hogy a fogyasztókat foglalkozásuk szerint sorolja fel. Ebben a sorrendben veszi sorra a különböző fogyasztókat: hotel (1), vendéglő (7), cukrászda (3), kávéház (4), söröző (4), kocsma [bormérés](17), helyi társaságok, ami a különböző egyleteket jelenti (4), iroda (12) — két malom, két biztosító társulat és a takarékpénztár; kereskedők csoportjában 87 szerepel, de néhánynál külön a foglalkozását írták: külön jelölt foglalkozások a kereskedők sorában: szűcs kereskedő, optikus, dohány tőzsde, ruha üzlet, pálinka főző, ékszer üzlet, üveg kereskedő, szobafestő, bútorkereskedő. Iparosok 34 közül az alábbi foglalkozások: pék üzlet (2), lakatos üzlet, rosta gyár, lábbeli üzlet (3), könyvnyomda, fodrászok (4), szabó üzletek (3), üveges üzlet (2), órásüzlet (4), aranyműves (6). A lista végén 43 magánzó szerepel, majd a „Városházi épület és a szegényápolda", vagyis egy közfogyasztó. Ezután hat gyáros következik: a két 29 Ujabb kori ismeretek tára, V. k., Pest, 1853, 211. 30 MENDLIK Alajos: A gázvilágítás népszerű modorban. Budapest, 1879. 37. 31 Dr. N. H. SCHILLING: Statistische Mittheilungen über die Gasanstalten Deutschlands, Oesterreichs und der Schweiz sowie einige Gasanstalten anderer Länder. München, 1885. 730. 32 „A légszeszmérőnek befagyása ujabb időben meggátoltatik az által, hogy a víz bizonyos mennyiségű glicerinnel vegyíttetik; ha azonban a víz már megfagyott, a jég felolvasztása közönséges borszeszszel eszközöltetik, mely működés leghelyesebben szakavatott egyénekre bízandó." (Utasítás a légszesz használata körül közbiztonsági és közgazdasági szempontból követendő eljárásra nézve, Pest, 1869. 5.) 33 A fogyasztásról készült adatok a gázgyár esetében hitelesebbek, hiszen a Keméndy Nándor-féle lista készítésének körülményeiről nincsenek információk, ezért nem lehet tudni, hogy a légszeszfogyasztók számlái vagy csupán bemondásaik alapján készítette. Mindkét lista esetében további hiba tényező maguk a gázórák, hiszen ahogy az Utasítás a légszesz használata körül szerzője bölcsen megjegyezte: „Hogy a légszeszmérő, vagyis óra adatai szerint az elfogyasztott légszeszmennyiség kellőleg megállapíttassék, két feltétel teljesítése szükséges: 1.) hogy a gázmérő rendesen legyen szerkesztve, 2) hogy az kellőleg kezeltessék." (Utasítás, 1869. 6.) Ez utóbbiról pedig nem maradt fenn adat, hogy mennyire kezelték jól a szegedi gázórákat az 1860-70-es években. 34 A legtöbb kisiparos egyben kereskedő is volt, hiszen saját termékét árulta. 35 A szegényápolda a Mérei és Nagy kaszárnya utca sarkán a régi hadfogadó volt 1857-től kezdve, majd 1861-től Major József bérházát is bérbe vették. (Szeged története 3/1. 546.)
