A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)
FÁBIÁN Borbála: Az első szegedi légszeszfogyasztók
gőzmalom, „Felmayer Antal cotton gyár", színház, „Izraelita templom és iskola", postahivatal. A listát egy bormérés és egy könyvkereskedés zárja. Ez a sorrend nem a fogyasztás nagysága szerint, s nem is a lakóhely szerint alakult. Feltételezhetőleg a gázfogyasztók „bekötési sorrendje, tehát hogy mikor csatlakoztak a hálózathoz befolyásolta a sorrendet, de ez nem magyarázza a foglalkozás szerinti csoportosítást a listában. A kézirat másik érdekessége a magyar és a német nyelv keverése, ami vagy a lista készítője miatt alakult így, vagy pedig azért mert az eredeti gázgyári könyv német nyelvű volt. Bár a szegedi gázgyár iratai csak egy későbbi időszakból maradtak fenn, viszont a szabadkai gázgyárnak az 1890-es és 1900-as évekből fennmaradt könyvei németül íródtak, s más forrásokból is lehet tudni, hogy a gázgyárak gázmesterei ebben az időben németek voltak. 39 A fogyasztók foglalkozás szerinti besorolása a későbbiekben is megmaradt a gázgyárban. Egy 1893-as „a magánosok lángjainak megoszlásá"-ról készített légszeszgyári kimutatás a következő foglalkozási csoportokat sorolta fel a gázfogyasztóknál: „cukrászdák, czipészek, egylet helyiségek, ékszerészek, éttermek, fodrászok, gyógyszertár, Iskolák és templomok, kaszárnyák, kávéházak, kereskedő irodák, kereskedő üzlethelységek, magánosok, órások, pékek, postaépület, sörházak és bormérések, szabók, szállodák, színház, telepek, üvegesek, városháza" [kiemelés tőlem, F. B.]. 40 Ezek kategóriák szinte teljesen megegyeznek azokkal, amiket a vizsgált gázgyári lista tartalmaz, két fontosabb kivétel a „kaszárnyák", melyeknek 1870-ben még nem volt gázvilágítása és a „telepek", melyek valószínűleg a „gyárak" kategóriával azonos. A gázgyárak csak ritkán tettek közzé ennyire részletes kimutatást a fogyasztóikról. Legtöbben kereskedők voltak, 41 akik a boltjuk, irodájuk vagy raktáruk világítására használták a légszeszt. A felsorolt magánzók, akik az összes fogyasztók 20%-át teszik ki, legtöbbjének is a foglalkozása kereskedő volt. A gázfogyasztók térbeli elhelyezkedése szerint a legtöbb fogyasztó a Főpiacon 42 volt (45), ezt az Iskola 43 utca követte (33), majd a „fekete Sas utcza" (23). Két utr cában, a Kárász és a Korona utcákban ugyanannyi fogyasztó volt (14). Az 36 A Szeged története szerint az 1860-as években négy gőzmalom volt a városban: két nagyobb és két kisebb. A két nagyobb a Kiviteli [Export] és Jordán-féle gőzmalom szerepel a listán, az utóbbi viszont a Szeged története szerint 1868-tól 1884-ig üzemen kívül volt. (Szeged története, 3/1. 473.) Egy 1870-es bécsi Adressenbuch-ban viszont szerepel a Jordan testvérek gőzmalma, mint 1866 óta Julius [Gyula] és Rudolf [Rezső?] Jordan tulajdona. (Adressenbuch für Handel, Gewerbe und Actien-Gesellschaften für Oesterreichisch-ungarischen Monarchie. Szerk. KASTNER, Leopold, Wien [Bécs], 1870, 476.) 37 A cotton szó magyarra fordítva pamutot jelent. Idősebb Felmayer Antalnak (1798-1873) kékfestő manufaktúrája, vagyis „vászon- és gyolcsfestő gyára" volt Szegeden. (Szeged története 3/1. 463.) 38 Ez utóbbi könyvnyomda is volt, tehát a listán Szeged mindkét nyomdája volt Burger Zsigmondé és Bába Imréé is szerepel. (Szeged története 3/1. 469.) 39 Például Baja esetében „a többnyire külföldi származású gázmesterek kezdetben igen sűrűn váltakoztak". (Baja THJ. város gáz- és villamosüzemének története, Baja, 1937, 8.) 40 CsML XI. 39. 1. doboz — Igazgatósági jelentések 41 A listán szereplő fogyasztók 40%-a. 42 A Fő piacot 1860-ban Széchenyi-térnek nevezték el, a listán mégis „főpiacz"-ként szerepel. (PÉTER László: Szeged utcanevei, Szeged, 1974, 326.) 43 Iskola utca, más néven Oskola utca nevét az 1793—1879-ig itt működő piarista városi gimnáziumról kapta. Ebben az időben Szeged „Váci utcája". (PÉTER: i. m. 280.)
