A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)
FÁBIÁN Borbála: Az első szegedi légszeszfogyasztók
évvel korábban éppen a vasút szedette fel a már lerakott gázcsöveket, mert nem kért a légszeszvilágításból. 21 Az 1874-es év minden korábbi évnél nagyobb gázfogyasztást hozott. Ez azért érdekes, mert 1873-as gazdasági válság hatásait még az 1870-es évek végén is megérezte néhány gázgyár. A gázgyárak ugyanis mindig annyit termeltek, amennyit el tudtak adni. Túltermelésre nem volt lehetőség, hiszen a gáztartók csak a zavartalan gázszolgáltatás biztosítására voltak elegendők, több hónapra nem lehetett bennük előre tárolni a gázt. 1868-ban a Szegedi légszeszgyár éves termelése 6.305.000 köbláb volt, a legkisebb napi termelése 6000, a legnagyobb on 34000 köbláb légszesz volt. 1877-ben a minimális termelése a gázgyárnak továbbra is 6000 köbláb (170 m 3 ) volt, de a maximális 44800 köblábra (1269 m 3 ) emelkedett. A gázgyár éves termelése ekkor már 10 millió angol köbláb, vagyis 283.200 m volt. A szerződésben megszabott határt az árak csökkentésére 1874-ben lépte át Szeged, ugyanis ebben az évben 8.894.000 angol köblábnyi gázt 94. fogyasztottak. A Budapesti kereskedelmi és iparkamara jelentése szerint az 1874-75. évben 9,166.952 köbláb volt a légszesz fogyasztás Szegeden. A fejenkénti évenkénti légszesz fogyasztás csak 158 angol köbláb, ami az egyik legalacsonyabb volt összehasonlítva más városok légszeszfogyasztásával. 25 Az 1878. évi kamaraijelentés nem tesz említést az árleszállításról, csupán az eredeti árakat közli: a „város 1895-ig érvényes szerződés szerint egy órai világításért egy-egy láng után 2*A krt 26 fizet, míg a magán fogyasztók rendes ár mellett egy köbméter gázért 23 krt fi97 zetnek." A városi közgyűlési jegyzőkönyv, melyen a 8000000 köblábat meghaladó fogyasztást a gázgyár bejelentette, csupán a tény tudomásul vételét • 9ft rögzíti. Valószínűleg a gázgyár automatikusan életbe léptette a csökkentett árakat, s a városi tanácsnak ebben az ügyben tovább nem kellett intézkednie. A gázfogyasztást már a 19. században is gázórával mérték. Ezek a gázórák szerkezetükben eltértek a maiaktól, bár külsőleg hasonlítottak, mivel a csővezetéken elhelyezett dobozok voltak. Az egyik korabeli lexikon a következőképpen mutatta be a gázórákat: Jí'gáznak házak, boltok, szobákbani használását illetőleg, hogy a' felhasználás és az ár kellő arányban álljon, szokásba jött, az árat nem a' lángok számától, hanem a' felhasznált gáz köblába szerint számítani. 'S ezen gáz-emésztést az által szokás ellenőrizni, hogy a' gázt a' főcsőből gázmérőn vezetik keresztül. Egy ilyen gázmérő olly készület, mellynek egy része bizonyos mennyiségű gáz kiömlése után egy másik rész körül megfordul. A' fordulatok száma egy óramutató lapon jeleltetik, 's az 21 CsML IV. B. 1107. b. 4399/1865 22 Dr. N. H. SCHILLING: Statistische Mittheilungen über die Gas-Anstalten Deutschlands, der Schweiz und einige Gas-Anstalten anderer Laender. München, 1868, 327. 23 Dr. N. H. SCHILLING: Statistische Mittheilungen über die Gasanstalten Deutschlands, Oesterreichs und der Schweiz sowie einige Gasanstalten anderer Länder, München, 1877, 419. 24 CsML IV. 1402. a. 1875. febr. 16-i közgyűlés, 35. sz. 25 A Budapesti kereskedelmi és iparkamara jelentése ... a budapesi kamarai kerület kézmű- és gyáriparáról az 1870-1875-iki években, Budapest, 1877, 273. 26 krajcárt 27 A Budapesti kereskedelmi és iparkamara jelentése... a kamarai kerület ipari és forgalmi viszonyairól az 1878 dlk évben, Budapest, 1879, 297. 28 CsML IV. 1402. a. 1875. febr. 16-i közgyűlés, 35. sz.
