A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

ORBÁN Imre: A római katolikus közösség története Kiszomboron

nemigen járultak gyermekeikkel együtt a szentségekhez. Ezzel szemben kifejezetten nagy gondot fordítottak az ünnep után, a plébánia kertjében rendezett vendégségre. Az elsőáldozás, hitoktatás nélkül fölnőtt korosztályokban természetszerűleg egyre kevesebb lett a bérmálkozók száma is: 1960-ban 335 fő, 1966-ban 157 fő.

186 A temetések terén viszont nem volt jelentősebb visszalépés. 1961-ben „mindössze egy halottat temettek el nálunk pap nélkül, azt is csak azért, mert párttitkár volt" -írta a plébános.

187 Szentségekkel az elhunytak 78 % el volt látva. A jelesebb időszakok, ünnepek a maguk gyakorlataival továbbéltek a helyi hitéletben. Adventban eleven volt a szokás, miszerint a hívek egy, a Mária-oltár előtt elhelyezett üres jászlat töltöttek meg az egyházközség szegényei számára liszttel, zsírral, szalonnával, cukorral, burgonyával, dióval, almával, ruhaneművel. A hajnali miséken előbb 100-120 fő jelent meg. Számuk a 60-as évek közepére 30-50-re csökkent. „Az előző években a hajnali miséken különösen buzgólkodtak a ministránsok [...] minden nap többen szolgáltak az oltárnál. Az idén majdnem mindig a harangozónak kellett ministrálni, mert nem volt egy gyerek sem. " — jegyezte föl 1963-ban a plébános.

188 A karácsony is őrizte jelentőségét. A díszítés költségeit a hívek adományai fedezték. 1962-ben a karácsonykor fölállítani szokott betlehemnél a katolikus lakosságnak kb. 20 %-a fordult meg. A karácsonyi tömeges gyónások „már csak a múlt emlékei". Sikeres volt viszont a templomi pásztorjáték. A nagyobb, 28-33 szereplős előadások több misehallgatót, gyónót jelentettek. Látogatott alkalom volt a szüveszter esti hálaadás. Ide az év végi statisztika miatt a kíváncsiság is vonzotta az embereket. A nagyböjti lelkigyakorlatokat a hívek jelentős csoportja igényelte. 1961-ben ezen több mint 200-an jelentek meg. 1962-ben 100-180 fő, 1965-ben az 5 napon át folyamatosan szaporodva (előbb 201-en, majd 233-an, 292-en, 308-an, 357-en) hallgatták Dusik Péter elmélkedéseit. Fájdalmas jelenség volt, „hogy az ifjúság és a fiatal házasok úgyszólván teljesen hiányoztak." 1966-ban a nagyböjti lelkigyakorlaton a II. Vatikáni Zsinat határozatait ismertették. A nagyböjt péntekjein keresztutat végeztek. A passiót 1966-ban már nem sikerült előadni, mivel „az énekes férfiak kiöregedtek, meghaltak vagy pedig lemorzsolódtak." A lányok megházasodtak, mások elköltöztek, vagy egyszerűen kimaradtak. A szenvedéstörténetet ekkor egyszerűen fölolvasták.

189 A karácsonyhoz hasonlóan a húsvét is őrizte vonzerejét. „A hívek is minden áldozatot meghoznak, hogy szép legyen a szentsír és a húsvéti oltárok. [...] 9 év óta vagyok kiszombori plébános, de még egyetlen egy ünnepen se volt annyi boldogító lelki élményben részem, mint most. A híveknek soha nem látott sokasága töltötte be a templomot. Most az egyszer nem csak idősek, hanem fiatalok is voltak. Köztük sok nagyleány és legény, meg fiatal házasok" -olvashatjuk a plébános 1963-as bejegyzését a História Domusban.

190 Általában népes volt az üyenkor vezetett föltá186 1970-ben 117, 1976-ban 61 fő. 187 Hist. Dom. 135. 188 Uo. 166. 189 Uo. 124., 136., 187. és 199. 190 Uo. 152.