A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

VINCZE Gábor: Egy hódmezővásárhelyi református lelkipásztor, aki „nem tudott olyan engedelmességet tanúsítani, mint kellett”. Vásárhelyi Lajos esete 1946-1958

Konvent elnökéhez) fordulhassanak a panaszukkal. Mivel ennek az ügynek rossz visszhangja lett volna, tulajdonképpen az eljárást megszüntették, a pénzbüntetést pedig megúszták.

42 Még az ÁEH létrehozása előtt pár hónappal, 1951 februárjában készült egyik feljegyzés ismeretlen szerzője azt áüította róla, hogy kapcsolatban áll a Csongrád megyei „bethánista"

43 lelkészekkel. Ráadásul „áUítólag Szálasi papja volt", ezért „mindenki csodálkozik [...], hogy ez az ember még szabadlábon jár". (Ez az egyébként — mint láttuk -, teljesen alaptalan vád bizonyára az ÁVO/ÁVH suttogó propagandája által terjedhetett el.) „Rapcsák Péter szintén vásárhelyi pap barátjával — folytatta az „éber apparátcsik" a fenti jelentésében — nagy háborús uszítók, sunyi, alamuszi alakok."

44 Pár hónappal később, 1951. áprüis 2-án Csenke László, a Csongrád Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága oktatási és népművelési osztályának vezetője nem csekély bosszúsággal azt írta róla, hogy „a tömegeket igen szépen sikerült neki megnyerni".

45 Hogy mivel próbálta 1951 tavaszán „a tömegeket megnyerni", azt nem tudjuk, de azt igen, hogy a következő év elején mivel. Ekkor ugyanis azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a saját pénzéből vásárolt egy diavetítőgépet, majd „szép színes kivitelezésben" bibliai képeket mutatott be, a képekhez pedig magyarázatot fűzött. Ezzel pedig „igen nagyszámú hívőt tudtak összecsődíteni" — jelentette bosszúsan Óvári László főelőadó.

4 Dr. Vásárhelyi Lajos a sikeresnek bizonyuló akcióját megismételte, ráadásul az ifjúság számára is tartott vetítést. A vásárhelyi rendőrség ugyan elkobozta a gépet, de kénytelen volt visszaadni, mert volt rá egy régi engedélye. A makói rendőrség azonban már nem volt ennyire „jogtisztelő": Vásárhelyit őrizetbe vették, mert nem tudta igazolni a gép tulajdonjogát. (A gépet elkobozták, pedig az egyházközség leltári száma volt rajta, de őt magát szabadon bocsájtották.) A valódi okra Óvári a jelentés végén vüágít rá: „Kénytelenek voltunk erre azért is, mivel megyei viszonylatban is akarták használni a gépet." Úgy tűnik, hogy a „vetítőgépes akciója" miatt érte az első egyházi retorzió: Bakó László szegedi esperes egy 1952. március 24-i, Péter Jánosnak címzett leve42 Egy 1950. május 23-i táviratában Tárkány Szűcs József erre az ügyre utalhat, amikor arról értesíti a debreceni Püspöki Hivatalt, hogy: „Ügyem jól végződött, kihallgatásra nem megyünk". TtREL, I. 1. c fond, 515. dob., 1226/1950. 43 A Bethánia (CE Szövetség) az USA-ból származó, a 20. század elején Magyarországon is elterjedő lelki-megújulási mozgalom volt a református egyházon belül. Az 1903-ban alapított Bethánia Egylet a CE-mozgalomra jellemző módszereket (evangelizációk, konferenciák, csendesnapok, bibliaórák, személyes lelkigondozás stb.) kívánta meghonosítani, célja pedig „a keresztyén könyörülő szeretet gyakorlása és az igazi keresztyén élet felvirágoztatása" volt. „Ébredési gócok" főleg az ország keleti és déli részében (Zemplénben, Szabolcs-Szatmárban, Békésben, Csongrád megyében) voltak. A bethánistákat eleinte a rövid életű Országos Református Szabad Tanács 1945-ös életre hívója, Békefi Benő is támogatta, majd ellenük fordult. Péter János püspök bizalmasaként a nyíregyházi esperes ott „nyírta" a bethánistákat és szimpatizánsaikat, ahol csak tudta. 1953-ban egy országos esperesi értekezletet is összehívtak, amelyen „elítélték" a bethánizmust. Tehát akit „ki akartak nyírni", azt „lebethánistázták" akkor is, ha formailag soha nem volt tagja az egyesületnek. Sajnos a bethánisták 1950 utáni története még nincs feldolgozva. 44 CSML, 31. fond, 148. ő. e., sz. n., egy 1951. február 8-i jelentés másolata. 45 CSML, 31. fond, 148. ő. e., 61/1330. sz. 46 CSML, 31. fond, 149. ő. e., 026-25-952. Óvári február 14-i kétheti jelentése.