A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)
VINCZE Gábor: Egy hódmezővásárhelyi református lelkipásztor, aki „nem tudott olyan engedelmességet tanúsítani, mint kellett”. Vásárhelyi Lajos esete 1946-1958
A „HÁBORÚS ÉS NÉPELLENES BŰNTETTEKKEL'' MEGVÁDOLT LELKÉSZ NÉPBÍRÓSÁGI PERE 1946. március 29-én a Magyar Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztálya részéről Gajzágó György rendőr őrnagy felhívta a hódmezővásárhelyi rendőrkapitányság Politikai Rendészeti Osztályát, hogy — mivel az osztály birtokában olyan terhelő adatok vannak, miszerint a lelkész nyilaskeresztes párttag volt — folytassa le a nyomozást ellene. 9 Ennek következtében április 26-án a helyi nyomozók munkához lát> tak. A lelkész édesanyjának két alkalmazottját, majd Vásárhelyit is kihallgatták. Az egyik fiatal lány, M. M. jegyzőkönyvben rögzített vallomása szerint Vásárhelyi Lajos édesanyja virágboltjában „több alkalommal tett olyan kijelentéseket, melyek szerint az előző rendszer sokkal jobb volt mint a mostani, a csőcselék van most az élen, a vezetőség csupa bűnözőkből, gyilkosokból áll, és ezek az országot tökéletes romlás ba viszik. Azt is mondta, hogy az orosz hadsereg mindent ki-visz az országból és hogy ez nem más, mint fegyelmezetlen banda, akik teljesen kifosztják a magyarságot." 10 Azt ugyan egyik tanú sem igazolta, hogy nyilas párttag lett volna a lelkész, egyébként ezt ő maga is cáfolta, akárcsak a többi vádat, ám ez nem számított. Mint ahogy az sem, hogy a két tanú október 12-én visszavonta a vallomását. 11 Hegedűs János hadnagy az 1946. június 28-án hozott 273/1-1946. sz. véghatá1 9 rozatával rendőrhatósági őrizet alá helyezte dr. Vásárhelyi Lajost, vagyis internáltatta. (Erről csak augusztus 10-én értesítette a népügyészséget.) A lelkészt előbb a szentesi, majd október 2-án a Buda-déli központi internálótáborba zárták. A másodfokú határozat az internálásról november 19-én született, amit 1947. január 23-án továbbra is fenntartottak. (Amíg Szentesen volt, júliusban le szerette volna tenni a szegedi egyetemen az utolsó államtudományi szigorlatát, de még rendőri kísérettel sem engedték levizsgázni... 13 ) Augusztus 21-én a népügyészség pótnyomozást rendelt el, melynek során szeptember 10-én ismételten kihaUgatták a vád két tanúját. A következő év első napjaiban a lelkész felesége a belügyminiszterhez fordult, arra hivatkozva, hogy a két tanú visszavonta a vaUomását, és kérte, hogy ezt figyelembe véve vizsgálják felül a férje ügyét, és új eljárást folytassanak le ellene. 14 Csatolta kérvényéhez a helyi „szakmaközi bizottság" igazolását, miszerint a lelkész „a demokrácia ellen nem fejtett ki olyan tevékenységet, mely megkívánná azt, hogy még mindig internálva tartassék", és azt javasolták, hogy helyezzék szabadlábra, és ha szükséges, legfeljebb rendőri felügyelet alatt tartsák. 10 9 ÁBSZTL, 3.1.9. V-16881, 10. 10 ÁBSZTL, 3.1.9. V-16881, 11. 11 ÁBSZTL, 3.1.9. V-16881, 47. Arra hivatkoztak, hogy a jegyzőkönyvet felolvasás és iratismertetés nélkül írták alá. 12 CSML, VII. 2. fond, 50. doboz, NB 131/1947./6. sz., 39. 13 ÁBSZTL, 3.1.9. V-16881, 28-31. 14 ÁBSZTL, 3.1.9. V-16881, 61-62. 15 ÁBSZTL, 3.1.9. V-16881, 63.
