A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)
VINCZE Gábor: Egy hódmezővásárhelyi református lelkipásztor, aki „nem tudott olyan engedelmességet tanúsítani, mint kellett”. Vásárhelyi Lajos esete 1946-1958
A vádat csupán 1947. március 3-án fogalmazták meg. A Nbr. 13. § 3. pontja és a Nbnov. 12. § 4. pontjába 17 ütköző „háborús és népellenes bűntettekkel" vádolták. Az volt a vád eUene, hogy 1.) „a nyüasok uralomra jutásakor a nyilas közigazgatásban illetve honvédelem keretében önként fontos vezetői állást vállalt és tevékenykedett", és 2.) „a nép és demokráciaellenes hírverés szolgálatába szegődött." Az indoklás szerint „nevezett tagadásával szemben a tanúk áUítása szerint a múltrendszer [sic!] vezetőit, akkor, amikor azokat kivégezték, nem tartotta helyesnek, sőt, kifogás tárgyává tette. A mai rendszert nem tartja alkalmasnak az újjáépítésre, valamint mert a múlt éra alatt közvetlen összeköttetései voltak nyüas miniszterekkel, főispánokkal, [sicí] akiknek közbejöttével az özörényi cellulózé gyár vezetését kapta meg". 18 A lelkész a vádakkal szemben megfogalmazta az észrevételeit, tételesen megcáfolva mindent. Arra hivatkozott, hogy politikával sohasem foglalkozott, lelkészi hivatásának, valamint családja fenntartásának és nevelésének szentelte életét. A népügyész, dr. Bozsó Béla eredetüeg a tárgyalásnak Hódmezővásárhelyre való kitűzését indítványozta, de az ott alakított külön népbíróság a pártok közötti viták miatt hónapok óta nem működött, ezért a szegedi népbíróság azt javasolta, hogy Szegeden folytassák le a tárgyalást. Ez így is történt. Az 1947. áprüis 26-i szegedi népbírósági főtárgyaláson a vád két tanúja ismételten visszavonta a rendőrség előtt korábban tett vallomását. M. M. kijelentette: „A rendőrségen [...] több alkalommal hallgattak ki, megfenyegettek, hogy lecsuknak, mert én is olyan vagyok, mint a vádlott, és felsoroltak egy csomó kijelentést, hogy ezeket a vádlott mondta. Aláírattak velem egy jegyzőkönyvet, melyet én félelmemben aláírtam." 19 A szerencsétlen amikor hírét vette, hogy a lelkészt internálták, magát okolta emiatt és felmondott. A tárgyaláson amikor megeskették, olyan sírógörcsöt kapott, hogy ki kellett vezetni a teremből... A másik tanú ugyancsak tagadta, hogy a terhelt valóban tett olyan kijelentéseket, melyeket a rendőrségen a szájába adtak, és azt állította, hogy félelmében anélkül írta alá a jegyzőkönyvet, hogy előtte megismerte volna annak tartalmát. A védelem egyik tanúja vallomásában hangsúlyozta, hogy valóban a munkások kérésére vállalta el a gyár felügyeletét, sőt, leventéket is beíratott a munkások közé, hogy megakadályozza az elhurcolásukat. A másik három tanú azt vallotta, hogy sohasem volt szélsőséges, kimondottan szociális gondolkodású embernek ismerték. Az elhangzott vallomások eUenére dr. Bozsó Béla népügyész fenntartotta az eredeti vádat. Végül Taraszovics Ödön (PDP), Nemes Árpád (NPP) és Lévay Béla (FKgP) népbírák azt a véleményüket hangoztatták, hogy a vádlott bűnösségét 16 Nbr. = a népbíróságokról szóló 81/1945. M.E. rendelet 13. § 3. pontja kimondja: háborús bűnös az is, „aki nem vezető jellegű cselekményével a nyilas mozgalomnak segítséget nyújtott a hatalom megszerzéséhez vagy megtartásához". Forrás: http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=8214 17 Nbnov. - az előbbi rendeletet módosító „novella", azaz az 1440/1945. ME. rendelet, melynek 12 § 4. pontja kimondja: népellenes bűntettben bűnös az is, aki „aki kényszerű szükség nélkül a népvagy demokráciaellenes hírverés szolgálatába szegődött". 18 CSML, VII. 2. fond, 50. doboz, NB 131/1947./6. sz., 29. 19 Uo., 7.
