A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)
LENGYEL András: A Szegedi Népszava „gleichschaltolása” (1948)
ságírásnak mindmáig egyik legjelentősebb alakja. 1945-ben már negyedszázados újságírói múlt állt mögötte; a Szeged, majd a Délmagyarország nagy korszakának (1923-1938) egyik meghatározó egyéniségeként 1945 tavaszán joggal esett rá a szociáldemokrata párt vezetésének választása. Ha volt valaki az akkori szegedi újságírásban, aki nem újsüttetű konjunktúra-demokrataként vitézkedett, hanem megnyilatkozásai mögött egész addigi tevékenysége húzódott meg fedezetként, az kétségkívül ő volt. Mint Móra Ferencnek és Juhász Gyulának legközelebbi szerkesztőségi harcostársa (utóbbinak legbensőbb bizalmasa is) a szegedi újságírás legjobb, legprogresszívebb hagyományát képviselte. Intranzigenciája, demokratikus beáUítódottsága, ha a tárgyszerűség keretei között maradunk, megkérdőjelezhetetlen. Szinte törvényszerű tehát, hogy a Szegedi Népszava 1948 februárjában kezdődő gleichschaltolása éppen az ő diszkreditálásával és kiszorításával kezdődött meg. 3. A támadás az MKP IV. nagyszegedi konferenciáján, 1948. február 1-én indult meg. A pártértekezleten elhangzottakról a Délmagyarország február 3-án adott hosszú, összességében több kolumnára rúgó beszámolót. Az első oldalon közölt, Jó munkát végzett pártunk IV. nagyszegedi konferenciája című beszámolóból kiderül, az értekezletre a városházán került sor: „Ünnepi színbe öltözött vasárnap a szegedi városháza. A bejárat fölött hatalmas felirat hirdette: »Üdvözöljük az MKP IV. nagyszegedi értekezletét!« Az értekezlet résztvevői egyenruhás R-gárdisták között vonultak fel már korán reggel a nemzetiszínű és vörös zászlókkal feldíszített közgyűlési terembe. A belépőket Sztálin és Lenin képe között Rákosi elvtárs mosolygós arcképe üdvözölte, fölötte a felirat: »Tied az ország, magadnak építed! « A terem falát köröskörül hasonló feliratokkal látták el, amelyek mindegyike a jó kommunista munka egy-egy fontos tennivalójára mutatott rá." Az egyik üyen felirat, aligha véletlenül, ez volt: „Tagkönyvcserével zárjuk szorosabbá pártunk ideológiai és szervezeti egységét!" Az értekezlet legfontosabb megnyüatkozása, minden jel szerint, Zöld Sándor előadói beszéde volt — Zöld ugyanis ekkor nemcsak országgyűlési képviselő volt, de az MKP nagyszegedi titkára is. Beszéde, amelyet pro forma a szervezeti kérdésekről tartott, több fontos momentumot tartalmaz. Az egyik a maga lakonikusságában is történeti szakaszhatárt jelöl: „Augusztus 31. határkő volt — folytatta Zöld elvtárs. Olyan határkő, amelynél a polgári demokrácia végetért és megkezdődött a népi demokrácia kialakulása" 4 Ez meglehetősen nyüt beszéd volt, manifeszt elismerése annak, hogy valami végetért. A másik fontos momentum a szociáldemokrata párthoz való viszony meghatározása. Erről a beszámoló külön fejezetben szól (Helyzet a szegedi Szociáldemokrata Pártban). Az egyik ide vonatkozó megjegyzés általánosságban mozog, s formaüag nem több, mint az együttműködő felek egyikének kívánsága: „Mi örömmel üdvözöljük azt a határozott feUépést, melyet a szegedi szociáldemokrata vezetők legnépszerűbbjei tanúsítanak és őszintén kívánjuk, hogy meg tudják győzni az ingadozókat arról, hogy a baloldal meUetti nyüt kiáUás és a jobboldali törekvéseknek elítélése a Szociáldemokrata Párton belül és az elítélésen túl, harc ezek eUen 4 Nagyszegeden a magyar demokrácia és pártunk erős bázisát építjük fel. Zöld elvtárs beszéde szervezeti feladatainkról. Délmagyarország, 1948. febr.3.3.