A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

LENGYEL András: A Szegedi Népszava „gleichschaltolása” (1948)

az elemek ellen, a Szociáldemokrata Pártnak alapvető érdeke." Valójában, persze, jóval többről volt itt szó. Zöld Sándor itt egy másik párt belső viszonyaiba szólt bele, áttematizálta a politikai erőteret s előírta a másik párt teendőit. Amit mondott, az retorikailag csupán kívánság, valójában azonban alig leplezett érdekérvényesítés — az utasítás kihallatszik belőle. A „kívánságot" megfogalmazó szöveg pedig már konkrétabb, s így közvetlenül utal a szándékra, a szociáldemokrata lap áthangolására. „Mi nem lövünk ágyúval verebekre" — mondta Zöld — „s nem kívánjuk, hogy testvérpártunk meggyőződéses, harcos balszárnya lövöldözzön verebekre ágyúval — mindenki olyan ellenféUel harcol, amüyennel szembekerül s ebben az esetben parittya is megteszi. Mindenesetre mi erősen furcsának tartjuk, hogy a Szegedi Népszava főszerkesztői székéből olyan jobboldali, munkásegységeUenes elem befolyásolhatja a közvéleményt és tehet rágalmazó kijelentéseket a demokráciára, mint Magyar László. Vigyázni kell természetesen a Szociáldemokrata Párt szegedi baloldalának, hogy a jobboldali elemeknek az a terve, hogy baloldali álarcban átvészelje az időket, ne sikerüljön." Hogy itt Zöld Sándor — Magyar László megtámadásával — magát a Szegedi Népszavát vette célkeresztbe, nem kétséges: Magyar személyét ő maga is kicsinyíti („ágyú", „veréb", „parittya" — egész metaforikája ezt az eljelentéktelenítést szolgálja). Megnyüatkozásában igazában két dolog fontos. Az egyik az, hogy immár a „testvérpárt" külön hangjának, egy más jellegű szocialista beszédmódnak a megszüntetése a cél. A másik pedig az, hogy ez az áthangolás voltaképpen egy meglehetősen durva áthangolási szándékról árulkodik. A tagadhatatlanul baloldali, sőt szociáldemokrata Magyar László (s mindenki, aki hozzá hasonlóan vélekedik) itt átkerül a „másik" oldalra: „jobboldali elem" lesz. (A szóhasználat — „elem" — itt önmagában is pejoratív konnotációjú, a „harc" tételezésével együtt pedig, retorikaüag, már kétségkívül az „eUenség" konstruálódik meg.) A célracionális logika üyetén való érvényesülése félelmetes átalakulást mutat: a szavak a visszájukra fordultak, a baloldali jobboldalivá tematizálódik át. Gondolkodástörténetüeg itt érhető tetten az alapvető váltás. 4. A személyét (is) ért támadásról Magyar László csak napokkal később, február 4-én értesült. Ahogy Justus Pálnak írta: „A Magyar Újságírók Országos Szövet> sége kedden és szerdán [azaz február 3-án és 4-én] tárgyalta a vidéken dolgozó újságírók koUektív szerződését és ezen a tárgyaláson, mint a Szövetség Délkerülete elnökének, nekem is részt kellett vennem. Szerdán este érkeztem haza [ti. Szegedre] és csak akkor értesültem róla, hogy az MKP szegedi lapja, a Délmagyarország közölte keddi [azaz 3-i] számában dr. Zöld Sándor MKP titkárnak a vasárnapi [február 1-i] pártkonferencián elmondott beszédét, amelyben foglalkozott pártunk szegedi szervezetével, valamint csekélységemmel is"

5 Papdi György, a szegedi szociáldemokrata titkár, aki e minőségében a Szegedi Népszavát is felügyelte, kvázi Magyarnak is főnöke volt, e napokban nem tartózkodott Szegeden, Magyarnak helyben nem volt kivel konzultálnia és egyeztetnie az adandó válaszról. Ezért — „óvatosságból és kötelességszerűen" — február 5-én délben telefonon fölhívta az 5 Magyar László Justus Pálnak, Szeged, 1948. febr. 5. Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár - továbbiakban: PIL - 283 f.ll.cs.l20.őe.l53.