A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

MARJANUCZ László: A polgárság társadalmi csoportjai Makón a két világháború között

iparos, kereskedő, értelmiségi foglalkozások vagyonosabb vagy vezető állást betöltő elemeit. Együttesen a város társadalmának 10%-át tették ki. Gazdasági súlyuk és politikai befolyásuk eredményeként a kereskedők régi sérelmét reparálta a kereskedelemügyi miniszter rendelete, mely nem sokkal a háború után „nyomós társadalmi érdekből" újból megnyitotta a Makó és Bécs közötti távbe1 7 szelő forgalmat. Az alsó réteg a munkásság, melynek, melynek erősen elütő elemek az összetevői: az ipari munkásság, a földmunkásság (hagymakertész munkások ipari öntudattal), végül a cselédek és egyéb zseUérek. A népesség fele tartozott ebbe az osztályba. A középső réteg a kispolgárság, laza keretei egybefogták a paraszti kispolgárságot: a kisgazdákat, a hagymakertészeket, a zsidó kispolgárságot, s az ipari, kereskedelmi értelmiségi kispolgárokat, a város társadalmának 40 %-át.

18 „Vállalkozói polgárságon" inkább a kereskedőket, és néhány ipari üzletbe vágó személyt kell értenünk, akiknek társadalmi áUása rendkívül konjunktúra érzékeny volt. Makón már a „nagy válság" előtt is volt egy „nagy pangás" a '20-as évek elején. Különösen a kereskedői társadalmat jeUemezték a nagy vagyonbukások és csődök. De ezek nem tekinthetők általánosnak, inkább egyedi esetekről volt szó. Virágkorát érte viszont a hitelrontás. Jó hírű fűszerkereskedőről terjesztettek pl. városszerte mindenféle rosszat. Kiderült a konkurenciától eredtek a szálak, amelynek alaptalan híresztelései kiszámíthatatlan veszteséget okoztak a sértettnek. A rendőrség több hasonló esetről számolt be.

19 A folytatódó csődök és vagyonbukások nemcsak rossz hír keltéséből származtak, hanem általában a kíméletlen konkurenciából. Sok vállalkozó, mégis személyi „torzsalkodásnak" fogta föl a kenyérharcot, s pereskedett. Hitelrontás címén ugyan be lehetett vádolni a sérelem okozót, de a veszteséget nem lehetett semmissé tenni. Az értelmiségiek vezető csoportja az akadémiai foglalkozásokat űző önállókból állt: orvosok, ügyvédek, mérnökök, gyógyszerészek. Önálló magángyakorlatot csak kamarai tag folytathatott. A kamara illetékessége kiterjedt a mérnöki, orvosi és ügyvédi gyakorlat terén fölmerült kérdések szabályozására. Valamennyi cím („mérnök", „orvos doktor" „hites ügyvéd") használatára csak a megfelelő okleveles végzettség jogosított föl, amely egyben a kamarai tagság előfeltétele is volt. A Szeged székhelyű Orvosi Kamara kiterjedt Bács-Bodrog, Békés, Csanád-AradTorontál és Csongrád vármegyére, valamint Baja, Hódmezővásárhely és Szeged törvényhatósági jogú városokra. Elnöki tisztét 1942-ben dr. Meskó Zoltán töltötte be, Makót dr. Joó Imre képviselte (Szentest Joó Béla dr.) Választmányi póttag volt dr. Bogdán József makói orvos.

20 A „kenyérkereső életben" dolgozó intelligencia általában irodát létesített. Makón az ügyvédi irodák, privát orvosi rendelők munkája kísérhető nyomon. Mérnöki irodáról nincs tudomásunk. A praxisból eredő bevétel jó megélhetést biztosított, de csak kevesen halmoztak föl jelentős magánvagyont. Kulturális életük polgári igényeket fejezett ki: saját könyvtárat 17 MV 1925 febr. 22. 18 ERDEI, 43. 19 MV. 1925 ápr. 29. 20 Címtár 159.