A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

MARJANUCZ László: A polgárság társadalmi csoportjai Makón a két világháború között

Péter. 18 évesen napidíjasként kezdte köztisztviselői pályáját. Hivatalnoki kar­rierje az egyszerű napidíjastól a főjegyzőségig vitt. Ez alatt sokat tanult és dol­gozott, jártasságot szerzett a közigazgatás minden ágában. így lett a város ügyeinek fáradhatatlan gyámolítója, egyben az iparhatóság elnöke is. 10 Ugyanakkor számos irat szól a tisztviselők visszaéléséről. Az alispáni jelenté­sekben olvasható fegyelmi ügyek egytől egyik hanyag pénzügyi kezelésről tanús­kodnak. Hajdú Mihály fogalmazó eUen eljárást indítottak, mert kihágást követett el pénzek szabálytalan kezelésével, Furák Sebestyén számtiszt ugyanezt „hivatali hazugsággal valósította meg". Mindkettőjükre 40 P pénzbüntetést szabtak ki. Fi­gyelmet érdemel a vád minősítése: hivatali hazugság, mely azonos súlyú volt a pénzügyi szabálysértéssel. Hajdú János főszámvevőt és dr. Molnár Mihály gaz­dasági tanácsnokot kötelességszegés miatt büntették meg. De eljárás folyt dr. Nikelszky Jenő polgármester, Gorcsa Péter főjegyző, dr. vitéz Galamb Sándor tár­sadalombiztosítási ügyész és Barna Mihály adóügyi tanácsnok ellen a hídépítés céljára kiutalt állami hozzájárulási összeg más célokra történt fölhasználása miatt. Az alispán azonban az eUenük indított eljárást megszüntette. Papp József a „Clearing útján" (elszámoló csekkekből) befolyt adópénzek nagy részét az eUenőr távoUétében egyszerűen eUopta. Ilyen sikkasztás Makón év­tizedek óta nem volt. Büntetése hivatalvesztés és 3 év fegyház 30 000 P kárért. 11 1938-ban a város nagy jótevőjének, a néhai Vertán Endre terhén kezelt tar­tozásról keUett dönteni a megyei közgyűlésnek, mely az adósságok törlését mondta ki. 12 Makó város tisztviselői létszámának megállapítása folyamatos gondot je­lentett. Ez az osztály az, amelyik Trianon terhét leggyorsabban ismerte meg. Há­borús vagy az az utáni konjunktúra nem használt neki, de az özönével rázúduló terheket soha nem tudta áthárítani másokra. Műveltsége, s a haza iránti köteles­ségtudata miatt leginkább volt képes belátni, hogy igényeit a köz érdekében le kell szállítani. De a szomorú bizonytalanság mégiscsak egzisztenciális félelmeket keltett. Makón a köztisztviselők egy része kifejezetten küátástalan helyzetbe került, s ezen az illetők „ becsületes fölfogása" sem segített semmit. Az állam Tria­nonra hivatkozva kénytelen volt a létszámredukciót végrehajtani. Ez a csökkentés a városi és községi apparátusban még a 20-as évek közepén is tartott. 13 Ugyan­akkor a Belügyminisztérium rendeletben szabályozta mindig a kérdést, végre­hajtása elől nem lehetett kitérni. Lényegében B listázásról volt szó, a költségek megtakarítása céljából. Társadalmi zavarokat idézett elő, s ügymeneti problémákat okozott a tisztvi­selők létszámának csökkentésére vonatkozó rendelet végrehajtása. Makó 1927-ben úgy döntött: tovább már nem csökkenti a létszámot, de ezt felsőleg még nem hagyták jóvá. Amikor viszont csökkentették, rá kicsire a csökkentést pótolni keUett ideiglenes alkalmazottakkal, akik állandósultak, s így visszaállt a régi ál­lapot, csak közben megvolt a zűrzavar. Tanulság: előbb kell a koncepció, a funkci­10 MV 1924. Jan. 8.9 11 Alispáni jelentés 1928. 47. 12 CSML Cs vm. Alisp. Ir. 24564/1938 13 MV 1924. Jan. 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom