A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

BOGOLY József Ágoston: Omnis lectio est selectio. Eötvös József Charles de Montalembert-hez írt leveleinek historiográfiája (I. rész)

létre, fenn lehet tartani — ha csak néhány évre is — a jelenlegi állapotot, és egyes főpapjaink szemében ez kellemesnek és előnyösnek tűnik. (...) 11-én: (...) ... az egyház és állam közötti viszony kérdését meg akarom oldani (...) Csatolok (...) egy füzetet is, amely 23 évvel ezelőtt jelent meg, és akkoriban a centralista és az autonómia ellensége címét vívta ki számomra. Miután meggyőződéseim ebben a vonatkozásban azóta sem változtak, a jelen pillanatra vonatkozólag is megtalálja benne a központosítással kapcsolatos hitvallásomat." (Charles de Montalembert grófnak, 1869. június 6.) III. SCHLEIERMACHER INTENCIÓJA. KOSELLECK FOGALOMTÖRTÉNETI KUTATÁSAI. AZ „

INTELLECTUAL HISTORY" NÉZŐPONTJA. Eötvös József Charles de Montalembert-hez írt leveleinek szövegkorpusza a kultúratudomány filológiai, hermeneutikai felismeréseit kamatoztató újraértelmezés során újra megnyílik. A mának leginkább szóló részek, az irodalom- és kultúratudománnyal, társadalomtudományokkal foglalkozó kutatókkal, történészekkel és a történelem és kultúra közös kérdései iránt érdeklődő olvasókkal lépnek párbeszédbe. Az egykori kérdésirányok a ma horizontján új távlatba kerülnek. Eötvös József leveleiből a kommunikatív-diszkurzív valóság történetisége a beszédkapcsolat, a párbeszéd szintjén követhető nyomon. Eötvös József társadalomtudományi fogalmai mentén feltárható az a magyar tudományos gondolkodási tradíció, amely erősen kapcsolódott az Európa nyugati felén érvényes kulturális és politikatudományos kontextusokhoz. Az egyik legjelentősebb szövegértelmezési irányzat megalapítója, Schleiermacher a Hermeneutik und Kritik című művében a következő intencióval látja el az értelmezőt: „Alles, was noch einer näheren Bestimmung bedarf in einer gegebenen Rede, darf nur aus dem dem Verfasser und seinem ursprünglichen Publikum gemeinsamen Sprachgebiet bestimmt werden."

1 A társadalmi-politikai fogalomtörténeti kutatás XX. századi történetében kimagasló eredményeket elérő Reinhardt Koselleck írja: „Közös fogalmaink híján nincs társadalom, s főleg nincs egységes politikai cselekvés. Fordítva pedig, fogalmaink politikai-társadalmi rendszerekben gyökereznek, amelyek jóval összetettebbek, semmint hogy pusztán nyelvközösségként, néhány vezérfogalommal volnának megragadhatók."

17 A Koselleck-féle fogalomtörténeti megközelítés jellemzőit Karácsony András így foglalta össze: „A fogalomtörténetrírás feladatát abban látják, hogy a történeti filológia klasszikus módszerével a vizsgált szövegeket, többnyire a filozófiai terminológiát, az eredeti szövegkörnyezetbe visszavezessék (exegézis). Az így felfogott fogalomtörténet önálló és a társadalomtörténet-írással ellentétesen meghatározott. Az ellentétes meghatározottság, kutatási irányultság abból tűnik ki legjobban, ahogy ebből a fogalomtörténeti perspektívából látják a társadalomtörténet fontosabb témáit. Ezek a következők: a társadalmi formák, az alkotmányformák, csoportok-rétegek-osztályok kapcsolatának vizsgálata; a történés-összefüggések magyarázata során kitekint a közép- és 16 SCHLEIERMACHER, Fr. D.: Hermeneutik und Kritik. Ed.: M. FRANK. Frankfurt, 1977. 101. 17 KOSELLECK, Reinhardt (2003) i. m. 122.