A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

MIKLÓS Péter: A páter és a hírlap. Balogh István politikai pályájának kezdetei és a Délmagyarország

Balogh 1940. február 12-én válaszolt a püspök levelére. Kifejtette, hogy a főszámvevő nem a város érdekében járt el, hanem nem teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettséget, amikor nem fizette ki a teljes összeget (610 pengő). „Sajnos nem üzleti elszámolásról van jelen esetben szó, hanem arról, hogy a város nem teljesítette szerződésben vállalt azon kötelességeit, melyeket a város közönségét képviselő törvényhatósági bizottság egyhangúlag vállalt és a belügyminiszter, mint kormányhatóság jóváhagyott, ezért eminenter

7 közügyről van szó, nem pedig magánérdeket szolgáló üzleti elszámolásról."

8 Balogh szerint a Délmagyarország közügyet szolgált, amikor tudósított az ügyről, amely fontos a szabadtéri játékok jövője szempontjából. „Szerény véleményem szerint a Délmagyarország közérdeket szolgált, amikor a főszámvevő úrnak súlyos felelősségét, különösen a játékok jövője szempontjából, megalapította."

9 A plébános közölte, hogy a Délmagyarország nem is foglalkozott Dékány személyével — miután érdekében egy jezsuita atya járt közben. Ugyanakkor fölhívta a figyelmet a Szegedi Új Nemzedék című napüapra, amely szélsőjobboldali nézeteknek is teret adott. „Kegyelmes Uram! Ne méltóztassék fegyelmezetlenségnek venni, de önkéntelenül feltör bennem a kérdés: vájjon az a dignitárius, aki annyira a szívén viseli a katolikus ügyeket, tette jelentést ExceUenciádnak akkor, amikor a katolikus közpénzekből segélyezett Szegedi Új Nemzedék a hivatalos egyház által ellenségesnek minősített nyüas mozgalmat nemcsak támogatta, hanem szerkesztőségébe szervezte...?"

10 Ezzel szemben Szeged-Alsóközpont plébánosa rámutatott, hogy a Délmagyarország — olykor kritikus hangnemben is — mindig a város érdekeit és a keresztény nemzeti gondolatot kívánta szolgálni. „Amikor 1938. év végén más érdekcsoportokkal szemben sikerült a Délmagyarországot megszerezni és azt az egyház és a katolikus magyarság szolgálatába állítani, azt hittem, helyes dolgot cselekszem. A papság egy része oda is állt a Délmagyarország meUé, a legintelligensebb katolikus rétegek pedig örömüknek adtak kifejezést, hogy végre van politikumtól nem befolyásolt s kizárólag katolikus közérdek szolgálatában áUó lap is Szegeden. Persze volt mindig és van ma is egy tábor, melynek éppen más irány tetszenék, ha éppen a katolikum rovására is."

11 A levél végén Balogh közölte, hogy — igaz, külső nyomásra — megválik a Délmagyarországtól. Sőt az is fölvetődött, hogy a lapot össze lehetne vonni a Szegedi Új Nemzedékkel, hiszen egy városban elegendő egy keresztény nemzeti elkötelezettségű újság. „Bennem tehát nem csak a készség van meg, de a legszigorúbb elhatározásom, melyben Nagyméltóságod atyai levele csak megerősített, hogy a laptól megválók. Adja Isten, hogy másvalaki biztosabb szemmértékkel és több tapintattal s így nagyobb sikerrel is intézze majd a lap ügyeit."

12 7 Eminenter = legfőképp, kiváltképp. 8 SZCSPL PHEI 506/1940. 9 SZCSPL PHEI 506/1940. 10 SZCSPL PHEI 506/1940. 11 SZCSPL PHEI 506/1940. 12 SZCSPL PHEI 506/1940.