A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)
MIKLÓS Péter: A páter és a hírlap. Balogh István politikai pályájának kezdetei és a Délmagyarország
Glattfelder 1940. február 13-i levelében megnyugvásának adott hangot, hogy papja más kiadónak adja át a Délmagyarországot. Ám figyelmeztette Baloghot, hogy amíg az újság megjelenésében szerepet vállal, fogalmazzon óvatosabban, és ne gyűjtsön magának további ellenségeket. „Azt látom, hogy egy tanyai plébános számára emberfölötti feladat szegedi lapot irányítani s ugyanakkor lelkipásztori feladatainak is megfelelni s ha e dilemmából szerencsés kiutat talál, azért csak dicsérni fogom. De addig is míg ez megtörténik, vigyázni kell, hogy az embereket ne mérgesítsük, hanem az igazságot és a jóügyet szolgáljuk." Ekkor vette meg Berey Géza a Délmagyarországot. 0 lett 1940. június 12-étől a lap főszerkesztője, felelős kiadója és a Délmagyarország Hírlap- és Nyomdavállalat ügyvezető igazgatója. 1944-ben Bereyt a Gestapo letartóztatta, később Dachauba vitték és 1944. áprüis 16-án a lapot is befutották. 1944 novemberében Révai József és Erdei Ferenc látogatása után indulhatott újra. November 14-én foglalta el helyét a szerkesztőség a Szeged, Jókai u. 4. számú ház emeletén. Kiadóként a Hírlapkiadó Kft. szerepelt az impresszumban, amelyet külön erre a célra alakítottak. A felelős kiadó a kommunista nyomdász, Koncz László volt. 1944 szeptemberétől a Vörös Hadsereg bevonulásának következményeként Magyarország a náci németek által megszáUt országból a kommunista szovjetek által megszáUt országgá vált. A fővárosban, az ország középső és nyugati területén pedig a Szálasi-düktatúra élte végóráit. KeletrMagyarországon új hatalmi szervek — népi, majd nemzeti bizottságok — alakultak. Az első várost, Makót a szovjet csapatok szeptember 25-én foglalták el. Nem sokkal később Szeged — földrajzi helyzetének, tudomt nyos, társadalmi és infrastrukturális adottságainak köszönhetően — egy időre a országos politika központja lett. Itt kapcsolódott be a politikai életbe Balogh 1st In. 1944. október 11-én feliir zászlót tűztek a szegedi városháza tornyára. Ezzel fejezték ki, hogy a város eUenáUás nélkül kívánta megadni magát. Október 15-én Szegedre érkezett Vas Zoltán és két nappal később megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártjának szegedi szervezete. 1944. november 5-én, miután Gerő Ernő, Farkas Mihály, Nagy Imre és Révai József is a városba jött, megalakult a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetősége. Ekkor tisztázták a párt helyes nevét, szerepét a demokratikus többpártrendszerben és a megindítandó lap jellegét. Ezen a ponton, 1944 novemberében Balogh páter — akkor szeged-alsóközponti plébános — bekapcsolódott az újrainduló magyar politikai életbe, mint a német megszáUás után betütott liberális-demokrata Délmagyarország kiadója, tulajdonosa. November 12-én alsóközponti plébániáján — a mai Mórahalmon — kereste föl Révai József (a Magyar Kommunista Párt egyik vezetője) és Erdei Ferenc (a falukutató mozgalom és a Márciusi Front ismert baloldali alakja, a Nemzeti Parasztpárt egyik szervezője) a lap újraindításának ügyében. 14 Valentiny Ágoston, Szeged szociáldemokrata polgármestere javasolta Erdeinek és Révainak, hogy Balogh Istvánnal tárgyaljanak a Délmagyarország újraindításáról. Balogh ekkor valószínűleg elhaUgatta előlük, hogy a német meg13 SZCSPL PHEI 506/1940. 14 PÉTER László: Amikor Szegeden dobogott az ország szíve. In: UŐ: A szerette város. Budapest, 1986, (a továbbiakban: PÉTER 1986) 138-139.
