A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

BOGOLY József Ágoston: Omnis lectio est selectio. Eötvös József Charles de Montalembert-hez írt leveleinek historiográfiája (I. rész)

valódi feladatát nem látják tisztán. (...) Márpedig legtöbb püspök törekvése arra irányul, hogy minden, a szabad egyház elvén alapuló reform minél távolabbra tolódjék ki, és nem gondolják meg, hogy a reform ezáltal talán lehetetlenné válik. (...) ... és ahogyan egy és más, ami egy évvel ezelőtt még keresztülvihető volt, most már lehetetlenné vált, úgy fognak sok mindent, ami a püspökök számára most túlságosan szabadelvűnek tűnik, talán már néhány hónap múlva, mint túlságosan klerikális szelleműt elvetni. — Ez történhet mindenekelőtt népoktatási törvényjavaslatommal, amelyet — ha új akadályok nem állják útját — még ebben a hónapban a törvényhozás elé terjesztek. Fordításban elküldöm ezt Önnek, és igen le volnék kötelezve, ha közölné velem véleményét róla. (...)... annyi azonban bizonyosnak tűnik nekem, hogy ez a törvénytervezet az egyház számára szavatolja a legteljesebb mozgási szabadságot, és meggyőződésem szerint nincs szükség semmi többre ahhoz, hogy biztosítva legyen számára az a befolyás, amellyel a közerkölcs és a népjólét érdekében kell rendelkeznie." (Charles de Montalembert grófnak, 1868. jún. 20.) Eötvös József felfogása a keresztény civilizációról, az egyház szerepéről, az állam és egyház viszonyáról, a modern államrend alapjáról. Eötvös József gondolatvilágában a nép erkölcsi, vallási képzése jelenti minden modern államrend egyedüli alapját. „(...) ... az a szakadatlan befolyás, amelyet a kereszténység civilizációnk fejlődésére gyakorolt — amennyiben ezt a történelmi tényt természetes okokkal akarjuk magyarázni —, mindenekelőtt annak tulajdonítható, hogy a kereszténység sohasem kötötte magát valamilyen politikai formához, hanem inkább bármely államformát, amellyel dolga akadt, felhasznált a maga alaptételeinek és tanainak terjesztésére, és ily módon mindenesetre igen lényeges befolyást gyakorolt a politikai viszonyok átalakulására, csakhogy nem azáltal, hogy az állam alkotmányának formájára, hanem azáltal, hogy az emberek érzületére és meggyőződéseire hatott. Azt hiszem, hogy a kereszténységnek az állam irányában ma is ugyanezt az álláspontot kell elfoglalnia, és hogy ennélfogva feladata nem abban áll, hogy a maga érdekeit valamely, a középkorban megalapozott államforma érdekeivel azonosítsa, hanem most is — mint mindig — a létező formákat, az uralkodó irányzatokat kell felhasználnia ahhoz, hogy a maga céljait követhesse. — Ha célszerű volt az — mert magasabb céljainak elérését szolgálta —, hogy az egyház bensőséges szövetséget kötött az abszolút királysággal, úgy még természetesebbnek kell tekintenünk a kereszténységnek a szabadsághoz való bensőséges csatlakozását, minthogy a jelenkor minden politikai szabadsága csupán azoknak az alapelveknek kifejlődéséből származott, amelyeket a kereszténység hirdetett meg, és mert az a befolyás, amelyet ezáltal a népnek az egyházra biztosítanak, bizonnyal kevésbé veszélyes, mint az, amelyet korábban a királyság gyakorolt az egyházra, hiszen teljesen vallástalan király igen gyakran előfordulhat, teljesen vallástalan nép azonban — legalább is huzamosan — sohasem. (...) A katolikus egyház — amint ez mindenütt történt, ahol uralkodó egyháznak tekintették — gyakorlatilag teljesen az államhatalom gyámsága alatt áll, és mostanáig az kezelte és belátása szerint használta fel az összes egyházi alapítványokat is. (...) Az az álláspont, amelyet az államnak az újabb korban az egyes felekezetek irányában el kell foglalnia, nem — amint egyesek vélik — egyforma közömbösség valamennyi felekezet irányában, hanem valamennyinek szilárd egyforma tisztelete. (...) ... a nép erkölcsi, vallási képzése jelenti minden modern államrend egyedüli alapját, ezért az államnak az a feladata, hogy előmozdítsa mindazt, ami biz-