A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

BOGOLY József Ágoston: Omnis lectio est selectio. Eötvös József Charles de Montalembert-hez írt leveleinek historiográfiája (I. rész)

A népiskola és a gimnáziumi oktatás. A katolikus egyház modernizációja és megszilárdítása. Az egyház megszilárdításának a vallási tudat megszilárdítása lesz a következménye. „(...)... a katolikus egyház megerősítése egyetlen állam számára sem annyira fontos, mint az osztrák monarchia számára, és ebben az államban egyetlen ország számára sem annyira, mint Magyarország számára. (...) Sajnálatosnak tartom, hogy korunkban kis államok elveszítik önállóságukat. (...) Am, hogy ezek megfelelnek korunk irányának és hogy most csak igen hatalmas államok képesek megőrizni önállóságukat, az bizonyosnak tűnik előttem, és ezért azt hiszem, hogy az osztrák állam (amelynek fenntartásán saját hazám érdekében munkálkodom) csak akkor számíthat jövőre, amennyiben hatalmas lesz, ez pedig csak akkor következik be, ha azon munkálkodik, hogy az összes katolikus szlávokat egyesítse, ami megint csak akkor lehetséges, ha ezt az államot nemcsak katolikusnak nevezik, hanem valóban katolikus abban az értelemben, hogy ez az egyház a népélet fejlődésének valamennyi fontos irányzatával bensőséges kapcsolatban áll. (...) Papságunk — különösen az alsópapság — legnagyobb része hazaszeretet és állampolgári erények tekintetében mint méltó példakép jár hívei előtt. Mindenkinek el kell ismernie ezt. (...)...az a sajnálatos tény is, hogy mindazok az intézetek, amelyeket a klérusra bíztak — mindenekelőtt a népiskola és a gimnáziumi oktatás — olyan állapotban vannak, amilyennel civilizált európai országban nemigen találkozni. (...)... és ha végigmegy a helységen, a házak nyomán meghatározhatja a lakók felekezetét, mert minden jobb lakás a sokkal műveltebb protestánsoké, a legszegényebbek pedig bizonyosan a katoükusokéi. (...) ... a klérus a világi javakból többet birtokol, mint bárki más, és senki sem akadályozta meg abban, hogy a népnevelés érdekében munkálkodjon. Ilyen állapotok nem maradhatnak fenn. Megreformálásuknak vagy a katolikusok, vagy az állam által kell végbemennie, és mert az elsőt — éppen a katolicizmus érdekében — jobbnak tartom, ezért választottam azt az utat, amely meggyőződésem szerint egyedül vezet célra. (...) Azt hiszem, ha elolvassa az Önnel közölt iratokat, meggyőződik róla, hogy amit tettem, az nem szabadkőmíves alapelveknek, sem pedig valamiféle klérussal szembeni ellenséges érzületnek a következménye, hanem egyes-egyedül abból a meggyőződésből fakad, hogy egyházunk megszilárdítása — emberi álláspontról megítélve — attól a viszonytól függ, amelyben az egyház érdekei a szabadsággal állnak. — Arról az örvendetes tényről is biztosíthatom Önt, hogy nézeteimet nemcsak a katolikus világiak és az alsóklérus nagy többsége, hanem még püspökeink egy része is osztja, és hogy néhány támadás és sok nehézség elé nézek ugyan, de nézeteim végső győzelméről ugyanúgy meg vagyok győződve, mint arról, hogy ez a vallási tudat megszilárdulására fog vezetni." (Charles de Montalembert grófnak, 1867. szept. 4.) Montalembert tudományos munkásságának tekintélye egyházi és akadémiai körökben. A katolikus egyház a népélet és közerkölcs fejlődésének minden fontos irányzatával kapcsolatban áll. „Az Ön nevének minden katolikus előtt nagy súlya van, és ez talán elő fogja segíteni azt, hogy azokat, akikre Magyarországon az egyház irányítása bízva van, rávezessük a helyes útra, és felvilágosítsuk őket a katolicizmus valóságos érdekei felől. (...) ... az egyházfejedelmek sem a reform sürgető szükségességét, sem annak