A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 10. (Szeged, 2007)

BOGOLY József Ágoston: Omnis lectio est selectio. Eötvös József Charles de Montalembert-hez írt leveleinek historiográfiája (I. rész)

Eötvös József véleménye a konzervativizmus hatalmáról „(...) A konzervatív elv hatalma Magyarországon abban állt, hogy azt a nemzetiség elve is támogatta. Azért ragaszkodtak a monarchiához és az arisztokráciához, mert mindkettő a történelmi joj eredménye volt, és mert a történelmi jog feladása egyszersmind a magyar nemzetiség szupremációját veszélyeztette volna. Csakis ennek a körülménynek volt köszönhető az, hogy sokan, akik egyébként ellenséges érzületűek a dinasztiával szemben vagy pedig arra nincsen egyáltalán semmiféle okuk, hogy az arisztokrácia fajtájához csatlakozzanak, mégis ugyanolyan erősen csüggtek monarchián és arisztokrácián, mint mások. Azt hitték, hogy azáltal, ha megmaradnak a történelmi jog talaján és nyugodalmas fejlődésről gondoskodnak, biztosítani lehet a magyar nép jövőjét. Ez a remény — és vele együtt annak valamennyi következménye — a legutóbbi országgyűlés feloszlatása óta eltűnt.(...)... a magyar szupremúció fenntartásáról aligha lehet többé szó, semmissé lettek mindazok az okok. amelyek a nagy többséget a dinasztiához kötötték, és az emigráció nézete, amelj szerint a magyar nép jövője csak a dunai országok nagy konföderációjának létrehozásában keresendő, napról napra elterjedtebbé válik.(...)" (Charles de Montalembert grófnak, 1862. febr. 20.) Montalembert véleménye a magyar nyelű elszigeteltségéről. Eötvös véleménye a jövőbeli fejlődés anyanyelvi feltételéről. Francia befolyás a Kossuth-féle dunai konföderációs eszme népszerűsítésében. „Amit Ön tudományos és irodalmi munkáinknak nyelvünkből következő elszigeteltségéről ír, részben 'gaz. Mi magunk nagyon is fájdalmasan érezzük ezt, (...) Mégsem oszthatom telje m az Ön nézetét, minthogy mi a latin nyelv feladása révén ugyan megfosztottuk n púnkat attól a befolyástól, amelyet munkáink a tudományok általános haladi ára tehettek volna, viszont éppen ezáltal nyertünk befolyást saját népiségünk fejődésére, és végül is mégiscsak ez az igazi feladata bármely irodalomnak. Nem akkor teljesítjük kötelességünket, ha előrehaladunk, hanem ha előrehaladás közben egyszersmind elhintjük a jövőbeli fejlődés magvait, és bármennyire kívánjon is valaki az egész emberiség érdekében működni és az egész világban nevet szerezni magának, mégiscsak az a rendeltetése mindenkinek, hogy ott működjön, ahol él. (...) Politikai mozgalmainkban annak a programnak következtében, amelyet Kossuth az Allianza-ban tett közzé és amely a legtöbb francia lapban is megjelent, jelentős fordulat állt be. Egy dunai konföderáció eszméje, helyét folytonosan változtató fővárossal és kormánnyal, amelyben Magyarországnak szükségképpen kisebbségben kellene lennie a szlávság ellenében és a nagy többség a mind a katolikusok, mind a protestánsok irányában ellenséges keleti egyházhoz tartozik, annál is inkább megrémítette az egész nemzeti pártot, mert a Kossuth-féle program nyilvánosságra hozatalát francia befolyásnak tulajdonítják, és Napoleon eszméjét vélik benne felfedezni." (Charles de Montalembert grófnak, 1862. jún. 29.) Eötvös József a lengyelországi helyzetről (...)...túlságosan megrázott mindaz, ami Lengyelországban történik. Mily hősiesség és mily csapás! és emellett mily érzéketlenség — Istennek hála, nem nálunk — hanem azoknál, akik azt a világot kormányozzák, melynek keresztényinek kellene lennie, és egy szerencsétlen nép, amely legszentebb jogaiért kétségbeesett harcot