A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)
PÁL József: A szegedi Szent József Akció (1922-1945)
„Főtisztelendő Püspöki Hatóság! 615/935 sz. felszólításra mély tisztelettel jelentem, hogy nevezett Glück József a Szent József Akció nyomozójának jelentése szerint tényleg nagy nyomorban él, ruhája nincs, és azért kirakat rendezői állását, ami kilátásban van, nem foglalhatja el, albérletben lakik, és ott nyolc heti lakbérrel tartozik. A Szent József Akció részéről egyszeri segélyben részesült, azonkívül egy hónapi ebédet és kenyeret kap." 29 4. Munkaszerzés — munkahely teremtés A Szent József Akció vezetése már korán fölismerte, hogy a szegénykérdés megoldása elsősorban nem abban rejlik, hogy a jelentkezett vagy fölkutatott nyomorgóknak alamizsnát adunk, hanem abban, hogy kiszedjük kezükből a koldusbotot, és — természetesen ha az illető munkaképes — szerszámot, munkát adunk kezébe, amellyel meg tudja szerezni kenyerét. Nagy erőfeszítéseket tettek ezért a munkaképes szegények munkához juttatása érdekében is. Vagy úgy, hogy — fölhasználva széleskörű kapcsolataikat — fölkeresték a munkaadókat, illetve figyelték az álláshirdetéseket, vagy maguk is lépéseket tettek a munkahely teremtésre. 1925 tavaszán és nyarán a Katolikus Ébredés c. lapban fölhívást tettek közzé, melyben a Szent József Akció „ ... tudomására hozza Szeged nőtársadalmának, hogy megrendelést fogad el minden pénteken 3-tól (Kálvária u. 27.) bármily nemű hímző, varró vagy kötő munkára, ilyen a fehérnemű varrás és hímzés filet, vagy Of) richelieu munka, harisnya kötés és javítás, esetleg tollfosztás." Az előbbi lépések bár hoztak némi eredményt, de a kevés megrendelés, illetve a szakértelem hiánya miatt, nem tudtak jelentős számú munkahelyet teremteni. 5. Erkölcsi és lelki segély A szegények segítését a Szent József Akció nem korlátozta csupán az anyagi térre. A kerületi felügyelők és más szegény látogatók, ahol szétdúlt, züllött családi viszonyokat találtak, megértő szeretettel igyekeztek rendezni azokat. Mindenek előtt arra törekedtek, hogy az együtt élő házastársak, házasságukat a templomban is szentesítsék, gyermekeiket megkereszteljék, tehát házasságukra az egyház áldását is kérjék. A látogatók tehát nem csak az anyagi romlástól igyekeztek megmenteni a családokat, hanem törekedtek erkölcsi magaslatra emelni őket, és „ezáltal — ahogy Somogyi Szilveszterné az 1930. máj. 7-i közgyűlésen megfogalmazta — csökkentették a lázadásra kész nemzetrontók számát." 31 29 Belv. Pl. 415/935. 30 Kat. É. 1925. febr. 1. 31 Sz. Ú. N. 1930. máj. 9.
