A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

PÁL József: A szegedi Szent József Akció (1922-1945)

A Szent József Akció tagjainak lelki finomodását segítette a száz hősi sír rendszeres gondozásának elvállalása.

32 Az akció rendezvényein mondott beszédeikkel, vigasztaló szavaikkal a lelki vezetők — főleg Bús páter — jó néhány zaklatott lelkületű ember lelki megnyugvását segítették elő, illetve hozták vissza az öngyilkosság tettének elkövetésétől. Nagy erőfeszítéseket tett az akció a vallási érzület kifejlesztésére és ébrentartására is. A közgyűlési beszámolók ebben a munkában különösen Muzsnay Dénesné, özv. Pusztai Albertné, Andres Frigyesné, Reé Jánosné és dr. Szöllősy Ernőné nevét emelték ki.

33 A Szent József Akció megszervezte a szegények számára a segélyosztások előtti közös rózsafüzér imákat, a hitoktatásukat, a karácsony és húsvét előtti közös gyónást és áldozást. Ezekre sikerült nagy tömeget mozgósítani a Jézus társaságiak kongregációs kápolnájába. Az 1935 húsvét előtti közös áldozáson például 129 szegény vett részt.

34 Az 1940. dec. 18-i adventi gyónás és áldozás alkalmával pedig 175 szegény járult a szentségekhez.

35 Nagyon sok esetben azonban az akció tagjai és a szegény családok együttesen végezték a szent áldozást. így történt ez minden évben Szent József ünnepén (márc. 19.) és az egyesület megalakulásának tizedik és huszadik évfordulóján. A tizedik évforduló alkalmával például az akció tagjai és 50 meghívott szegény család járult együttesen a szentáldozáshoz a jezsuiták templomában. Utána a Jézus társaságiak kongregációs termében közös reggelin vettek részt, a szegény gyerekek pedig ajándékot kaptak és fölruházták őket.

36 De a közös áldozás más napokon és helyen is előfordult. Például 1924. okt. 12-én a Felsővárosi templomban tartott reggeli szentmisén.

37 A közös akcióknak a szegények lelkületére kifejtett hatását így jellemezte a Katolikus Alföld 1940. márc. 15-i számában megjelent cikk: „A vallás e gyakorlatai mint jótékony harmat üdítik fel az éhségtől elnehezedett lelkeket." A Szegedi Katolikus Tudósító 1935. ápr. 15-i számában közölt írás pedig egyenesen ebben látja a szegény kérdés megoldásának útját: „Minden társadalmi kör közös áldozása megható, de talán egy sem ragadja meg úgy a szívünket, mint mikor a szegényeket látjuk tömegesen a szentáldozáshoz járulni. Valahogy itt megdicsőül az a megalázó és lesújtó szegénység. Az érettünk szegénnyé lett Jézus szegényei között, mily fönséges látvány... Nem ez-e a szegény-kérdés megoldásának kulcsa? A szegény kérdést nem oldjuk meg soha a szegények nélkül. Míg a szegény a szegénységben rossz lelkülettel üzletet lát, vagy bármiképpen visszaél azzal; addig hiába minden erőlködés... Majd ha a szegény és szegény gondozó együtt térdel az Úr Isten elé, akkor indulnak el a szegény-kérdés megoldása útjára." 32 Kat. É. 1927. jan. 30. 33 Lásd például: Kat. É. 1925. febr. 15. 34 Sz. Kat. T. 1935. ápr. 15. 35 Kat. A. 1941. jan. 15. 36 Sz. Kat. T. 1932. dec. 37 Kat. É. 1929. okt. 19.