A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

PÁL József: A szegedi Szent József Akció (1922-1945)

A székházban minden hétfő és péntek délután fogadó órát tartottak. A segítségre szorulók ekkor jelentkezhettek támogatásért. A Katolikus Ébredés 1923. dec. 2-i számában közölt Az irgalmasság tanyáján c. írás így festi le a látványt: „Majd megjelennek csoportosan a nyomor áldozatai: anyák, akiken a ruha folt-hátán folt, karjaikon kis gyermek, rongyaikba kapaszkodnak vézna, didergő gyermekeik." A Szegedi Új Nemzedék 1932. nov. 16-i számában megjelent Orvosságot a legfájóbb sebre c. írás a fenti totálképet premier plánba hozza: „Minap egy művelt férfi jelenik meg, karján ringatja pólyába fektetett kis gyermekét. Elmondja, hogy felesége beteg, neki nincs munkája... Mit csináljon nyomorában a kisdeddel? Nincsen élelme, nincsen gondozója. íme a fájdalmas szülői szív és annak csodás szeretete, amellyel intelligens férfi létére túlteszi magát mindenen, és beáll koldusnak gyermekéért. — Ugyancsak mostanában megjelenik az akcióban egy család. Az apa vézna, beteges kinézésű mesterember. Nincsen keresete. Az anya erősebb természetű, várandós. Öt kis gyermeke mellette. Az egyik rongyosabb mint a másik. Bogár szemük ragyog, és sóvárogva néznek körül, még nevetni is tudnak. De anyjuk és apjuk már csak sírni tud. Miért? Nem annyira önmagukért, hanem azért, mert mikor megnyílik az öt ajak: „éhezünk, fázunk," nem enyhíthetik éhségüket, és nem adhatnak reájuk meleg ruhát. íme, a sokszorosan fájdalmas szülői szív." Évente több száz ilyen család kereste föl az akció székházát. De nagyon sokan voltak olyanok is, akik már minden reményt elveszítettek, vagy nem volt bátorságuk a segítségkérésre, vagy szégyellték nyomorúságukat. Ezeket a kerületi felügyelők, az akció vezetői, vagy más tagjai kutatták föl. Tapasztalataikról a gyűléseken is beszámoltak, és gyorssegélyt utaltak ki számukra. Ez történt például az 1923. febr. 5-én tartott gyűlésen is. „A gyűlés folyamán terjesztették elő egy család siralmas állapotát: Két öreg, betegen, elhagyatva, deszkán fekszenek, minden nélkül. Segélyt utalt kis számukra az akció, melyhez Toásó László szobrász azonnal ezer koronát csatolt. Ifjú Bittó János kisfia nevében 5 ezer koronát, Mayer József szintén 5 ezret és cukrot, grizt."

10 A kerületi felügyelők azonban általában a keddi és pénteki fogadóórákon számoltak be a „nyomor tanyáin" szerzett tapasztalataikról, és tették meg javaslataikat a segélyezésről.

11 Gyakori látogató volt a „nyomor tanyáin" Bús páter is, aki a Katolikus Ébredés 1924. júl. 27-i számában megrázó írásban számolt be a látottakról: „Elindultunk, hogy fölkeressük a nyomort a saját fészkében. Fölcsigázott érdeklődéssel és a képzelet kiszínezett képével közeledtünk a kijelölt számokhoz. A látott tények azonban képzeleteink képeit felülmúlták. Tengert találtunk, amelynek moraja az ezrek panaszából áll elő... Itt egy anya jön elénk vérszegény kicsinyét hordva karján. A kicsinyke kezével hadonász, és mosolyog a vendégek láttára, de az anya arcán nagy könnycseppek 10 Kat. É. 1923. febr. 11. 11 Kat. É. 1923. dec. 2, 1924. máj. 4.