A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

PÁL József: A szegedi Szent József Akció (1922-1945)

csorognak alá. Kérdezősködésünkre idegesen rántja meg a gyermek kezét, és kétségbeesett hangon mondja, vagyis inkább sírja: „Itt vannak a gyerekek, és nincs mit adni nekik, nincs mivel ruházni őket... Amott egy kunyhó következik. Valóban nem embernek való szúk lakás. Sok gazdának udvarán különb ól áll a sertések számára...Oh milyen feneketlen nyomor... így sorakoznak egymás után a nyomortanyák... Láttuk azokat és hallottuk panaszát azoknak, akiket a társadalom szívtelenül rakott az élet kurzusában a B. listára. Igen, a nyomortanyák lakói B. listára kerültek a társadalom kurzusában, mert kihagyták őket az életből. Ezek a sok milliárdokkal rendbe hozott és fenntartott korzókon és sétahelyeken rongyaikban nem mernek mutatkozni. Örülnének, ha viskóik körül tégláról téglára lépkedhetnének, és nem kellene nekik bokán felül érő sarat gázolniuk. Ezek nem számítanak arra, hogy gyermekeik a sok milliárddal segélyezett egyetemre jussanak. Megelégednének, ha közelben egy fabódés iskolában tanulhatnák meg az abc-t. Ezek nem ábrándoznak márványpalotákról. Megelégednének, ha minden napra volna kenyerük. Panasz hallatszik, keserű panasz a nyomortanyákról, amit szívtelen elhallgatással és fölényes megvetéssel elnémítani nem lehet. Az a panaszuk a társadalom ellen, hogy ha a labdarugóknak négyszáz milliót — ennyiről referál egyik lap — tud összegyűjteni, hogy ha napról-napra milliókat, sőt milliárdokat képes kidobni hiúságos mulatozásra, miért nem tud néhány fillért nyújtani a nyomor enyhítésére??... De vészharang is hallatszik a panaszban, közelgő fergeteget jelez, ami mindent fel akar forgatni, még a B. listás táblát is. Gyógyítsuk be a sebeket, amíg azok végkép el nem mérgesednek. Jaj a késedelmezőknek!..." A körzetfelügyelők azonban nem csupán a nyomorgók felkutatására végezték látogatásaikat, hanem környezettanulmánnyal ellenőrizték a segélyért jelentkezők rászorultságát. Sőt azt is, hogy a segélyt kapott helyesen használta-e fel az adományokat. Ha nem így történt — ha a segélyezett a pénzt elitta vagy a természetbeni juttatásokat eladta — akkor megvonták tőle a további segélyt. Somogyi Szilveszterné elnöknő ezt világosan ki is mondta 1924. okt. 18-án, a nagycsaládos szülőknek a Szilléri sgt.-i iskolában tartott gyűlésén: „A Szent József Akció elsősorban a nagycsaládosokon akar segíteni, de nem akarja a hanyagságot és a könnyelműséget támogatni, ezért felülvizsgálja a segélyzendőket, és így iparkodik megakadályozni, hogy vissza ne éljenek az irgalmassággal."

12 Egy-egy év alatt körülbelül ezer család segélykérelmét, segélyügyét bírálta el az egyesület, és körülbelül 750-800 családnak tudtak rendszeres segítséget nyújtani. A rászorulók a segélyt egyrészt készpénzben, másrészt természetben kapták. A természetbeni juttatásokat az adományozóktól begyűjtött élelmiszerek, tüzelő12 Kat. É. 1924. okt. 19, Sz. Ú. N. 1926. jan. 19, 1930. máj. 8. 13 Lásd például: Kat. É. 1924. máj. 4.