A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

SIPOS József: A Magyar Gazdaszövetség és a Függetlenségi és 48-as Országos Agrárpárt története 1918-ig

Károlyi mintegy 240 ezer (!) koronát költött a mandátumért. Az egyenlőtlen küz­delem megsokszorozta az ottani parasztság elszántságát. így végül is Károlyi csak alig 40 megvásárolt szavazattal győzte le Mayert. 1914-ben — amikor meghalt Kossuth Ferenc — Károlyi átvette a 48-as párt vezérének helyét, a ceglédi választó­kerületet. Az ekkor rendezett időközi választáson lett Mayer János a kápolnai vá­lasztókerület képviselője. Az 1910-es választások után Szabó István öntudatos parlamenti bemutatkozó beszédében rámutatott azokra a társadalmi és politikai kényszerítő okokra, amelyek miatt megszervezték a parasztság saját pártját. „A mi törekvéseink nem felforgatóak, mi tiszteljük a tulajdont, és nem kívánunk senki jogkörébe bele­nyúlni — mondotta —, mi nem sebeket akarunk ütni, hanem gyógyítani akarjuk azokat." De helyet kért a parasztság képviselőinek a parlamentben és kijelen­tette, hogy a „vezetők egy nagy része a vezetés helyett az uralmat gyakorolja a nép felett. Ebben az országban mi vagyunk a legtöbben." Ezért követelte, hogy a kisgazda társadalomról „megkérdezése nélkül, róla ne döntsenek." Sürgette a kisbirtok mértéken felüli nagy adóterheinek csökkentését, parcellázással való földhöz juttatását, rámutatott a nagybirtokrendszer és az „egyke" terjedésének összefüggéseire. Követelte a közigazgatás, a választójog és a választási rendszer demokratizálását, az önálló vámterület, az önálló magyar hadsereget, az 1848. évi XX. tc. végrehajtását. E beszéddel a parasztpolitikus nagy sikert aratott, jelentős volt a sajtóvisszhangja. Az első világháború előtt Szabó és pártja jól harcolt a bir­tokos parasztság érdekeiért: e reformokat az uralkodó osztályokkal kötendő kompromisszumokkal is elérhetőnek vélték. Ez is megkülönböztette Áchimtól, akinek meggyilkolása még óvatosabbá tette. Az 1912. évi költségvetés vitájában azonban Szabó és pártja már az általános és titkos választójogot követelte. Ez rendkívül fontos volt a parasztság politikai eman­cipálódása szempontjából! Személye és pártja által tehát a progresszív erők társa­dalmi bázisa gazdagodott. Ezt bizonyítja a Tisza Istvánnal 1913. október 25-i ülésen folytatott vitája is A parasztpolitikus tiltakozott a közigazgatás államo­sítása, a választókerületek aránytalansága és a parasztság szavazati jogának csor­bítása miatt. Ekkor közel került az egyesült ellenzékhez. A legelőtörvény terve­zetben lévő kisajátítási jog — ami igen sérelmes volt a birtokos parasztságra — kormány általi visszavonását követően azonban az őt és pártját ért ellenzéki táma­dások miatt, Szabó kilépett az ellenzék vezérlő bizottságából. Ettől kezdve Szabót és pártját az ellenzék megbízhatatlan szövetségesnek tekintette. A parasztpártokra oly jellemző politikai pragmatizmus miatt a nyugati szak­irodalom a világnézeti pártokkal szemben „érdekpártoknak" tekinti azokat. En­nek pejoratív értelmétől való idegenkedésük miatt viszont a német nyelvterületen lévő parasztpártok elővették a Standespatei, vagyis a „rendi párt" kifejezést Például az osztrák Landbund 1925-ös programadó nyilatkozatában a „törté­nelmi-politikai pátokkal" (ezen az ideológiai-világnézeti pártokat kell érteni) ellen­tétben „rendi párt"-ként mutatja be magát. 34 E politológiai kategóriák Gazda­pártra való alkalmazásán el kell gondolkodnunk. 33 KIRÁLY i. m. 435-437. 34 GOLLWITZER Heinz: Európai parasztdemokrácia a 20. században. Fordítás: 32.

Next

/
Oldalképek
Tartalom