A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

SIPOS József: A Magyar Gazdaszövetség és a Függetlenségi és 48-as Országos Agrárpárt története 1918-ig

„Vagy láng csap az ódon, vad vármegyeházra, Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva. Vagy lesz új értelműk a magyar igéknek, Vagy marad régiben a bús, magyar élet. Fölszállott a páva a vármegyeházára, Sok szegény legénynek szabadulására." (Ady Endre) Mint láttuk a birtokos parasztság politikai emancipálódásában meghatározó szerepet játszott a protestantizmus és a református egyház, illetve annak papjai és tanítói. A birtokos parasztság számára a protestáns egyházak világi testületei — a prezsbitériumok — a demokrácia és a közszereplés iskolái voltak. Tudjuk, hogy az ország protestánsok lakta vidékei voltak az ellenzéki, függetlenségi párt bá­zisai. Elsősorban ott törtek ki az agrárszocialista mozgalmak. Sima Ferenc, Várkonyi István, Szabó István és vármegyei harcostársai mind- mind reformá­tusok voltak, Áchim L. András pedig evangélikus. A protestáns papok egy cso­portja támogatta az agrárszocialistákat. Közülük az legismertebbek közé tartozott Balthazar Dezső, hajdúböszörményi református esperes, aki elsők között támo­gatta Mezőfi Vilmos szervezkedését. Egy választási gyűlésén kifejtette, hogy a „szociáldemokrácia igéi csak fényesebbé teszi az oltárt." Varga Dezső darányi re­formátus lelkész is az agrárszocialistákban látta a birtokos és föld nélküli pa­rasztság érdekeinek megvalósítóit. Farkas József még sok példával bizonyítja azt is, hogy a „szekularizáció legkövetkezetesebb hívei a protestánsok voltak, bele­értve a kisgazdák hatalmas táborát is. Végül e kéréséről így összegezte véle­ményét: „egyértelműnek látszik, hogy a birtokos parasztság mentalitása és a re­formátus egyház puritánsága egy tőről fakadt. A származásukat tekintve is inkább a nép soraiból verbuválódott lelkészek a XX. század elején egyre tömege­sebben szakítva a hagyományos közjogi 48-assággal, egyre inkább a következetes jogegyenlőség, a demokrácia hívévé váltak és ezzel jelentős, elsősorban paraszti tömeget vittek a politikai harc színterére, messzemenően segítve azt a folya­matot, hogy a birtokos parasztság önálló politikai erővé váljon. így joggal mondható, hogy a „kényes, büszke pávák", kálvinista pávák voltak." 19 A kisbirtokosok összefogásának és önálló szervezkedésének az eszméje, tehát mint ahogy az agrárszocializmusé is, az Alföld protestáns vidékeiről terjedt át a Dunántúlra. Azt elősegítette még — mint láttuk — a darabont kormány által ger­jesztett erjedés is. Ezzel párhuzamosan e mozgalmak leszerelését is megpró­bálták. A nagybirtokosok legjelentősebb érdekképviseleti szervezete az OMGE és a hozzá ekkor még szorosan kapcsolódó Magyar Gazdaszövetség — mint láttuk — ekkor már az egész országot behálózó Hangya fogyasztási- és értékesítő szövetke­zetet hozott létre. Mellette hitel-, raktározási- és tejszövetkezetek jöttek létre. Ez utóbbiak főként a szarvasmarhatartással foglalkozó dél-dunántúli birtokos pa­rasztok körében terjedtek el. Somogy megyét is átszőtték a különböző szövetke­zetek, egyletek és hitelszövetkezetek. Ezek fejlődését mutatja, hogy az „utóbbiak száma 1899-ben 53, 1908-ban 119 volt." Maga Szabó István is igazgatósági tagja 19 Uo. 148.

Next

/
Oldalképek
Tartalom