A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

SIPOS József: A Magyar Gazdaszövetség és a Függetlenségi és 48-as Országos Agrárpárt története 1918-ig

volt a faluja hitelszövetkezetének. A nagybirtokosok persze e területet is kézben tartották: a Somogy vármegyei hitelszövetkezet elnöke például őrgróf Pallavicini Ede volt. A megyei gazdasági egyesület élén pedig gróf Hoyos Miksa állt. Ezek az urak gazdasági engedményekkel próbálták megakadályozni a parasztság önálló szervezkedését. A veszély elhárításának másik kísérlete a hatalomra került Függetlenségi Párt vezetőitől származott. Az akciót Barabás Béla, neves függetlenségi képviselő lapja a Magyar Lobogó c. hetilap indította. 1906-ban akciót hirdetett a kisbirtokosok bajainak enyhítésére és egy országos kisbirtokos szövetség létrehozására. Farkas József kikutatta, hogy százával érkeztek a levelek a kisgazdáktól, a helyi függetlenségi körök kisbirtokos vezetőitől. 60 (!) választókerületből írták meg, hogy az ő képviselőjük semmit sem tesz a nép érdekében. A legradikálisabb levelekből már akkor kiderült, Dunántúlon és Békés megyében azt követelték, hogy a szervezkedés „már most... egy függetlenségi és 48-as kisbirtokos párt szervezésével történjen." Dunántúlról elsőként Csepely Károly (Szentkirályszabadja), Madarász Zsigmond (Nemeskisfalud) Mocsáry Lajos marcalgergelyi evangélikus lelkész és id. Szijj Bálint (Nagyigmánd) tűntek fel e lap hasábjain. E folyamat fontos állomása volt, hogy 1908. január 12-én a kaposvári restiben a Somogyi törvényhatóság 28 kisgazda tagjából létrehozták a Somogy megyei Kisgazdák Egyesületét, amelynek Szabót az elnökévé választották. Szabó István így foglalta össze céljaikat: „Az idők jele, az élet tapasztalatai, a másokba helyett bizalomból való kiábrándulás érlelte meg bennünk, földmívelő kisbirtokosokban, azt az elhatározást, hogy minden más társadalmi osztálytól függetlenül, a magunk körében, az egész vármegyére kiterjedő egyesületet létesítünk. (...) Politikai téren föltétlen megköveteljük, hogy a ránk vonatkozó ügyeket, törvényeket, szabályrendeleteket, ne nélkülünk, mint eddig, hanem velünk együtt csinálják meg."

21 Igaza van Farkas Józsefnek, amikor e nyilatkozatról azt állítja, hogy Szabó István tehát a „parasztpolgár nyelvén érvelt, nem kihívóan, tisztelettudóan, de ez is lázadás az ódon vármegye falai között. Ami ezután következett, még inkább az volt." Ugyanis Szabó István és társai különösen a nagyatádi járásban hatékony szervezőmunkába kezdtek a kisbirtokos egyesület érdekében. A parasztpolitikus nevét és józan érvelését ekkor ismerték meg a somogyi aprófalvak parasztjai. Ennek az egyesületnek tehát gazdasági érdekképviseleten túl már politikai céljai is voltak. Láttuk azt is, hogy Szabó István és társai politikai aktivizálódása kapcsolatban volt-e az országos eseményekkel. Sőt! Az önálló paraszti szervezkedésben a somogyiak az elsők voltak. A tényleges változásokat felmutatni nem tudó nemzeti koalíció kohéziójának és paraszti tömegbefolyásának csökkenését jelzi a somogyi birtokos parasztok szervezkedése. Az országos fejlemények is ezt mutatták. Ennek egyik állomása volt az 1908. március 22-én Kisújszálláson megrendezett kisgazda tanácskozás. Ezt formailag még a Függetlenségi Párt szervezte, de ott már sokan — köztük id. Szijj Bálint és 20 Magyar Lobogó, 1907. január 20. 21 Somogyvármegye, 1908. január 23. 22 FARKAS i. m. 155. 23 KIRÁLY i. m. 423.